Narancs XVII. évf. 14. szám (2005-04-07)
Lengyelek, észtek, lettek és litvánok hetek óta azon vitatkoznak, hogy államfőiknek "A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz" típusú címbéli mondatában vajon az első vagy a második szó után kell-e vesszőt tenniük.
A hétfői parlamenti ülésen napirend előtti felszólalásában Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke közölte, a kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította április 8-át, a római pápa temetésének napját.
Az európai kultúrkör első nyelvészei, a görögök csak a nyelv írott formájával, az írás tudományával foglalkoztak.
Javaslom, hogy mostantól vezessenek be "vagyon- és életvédelmi jogdíjat" a késekre, motoros fűrészekre, harisnyákra és egyéb fegyvernek látszó tárgyakra (az almára is). Ezek a tárgyak ugyanis alkalmasak lehetnek fegyveres támadás vagy bankrablás végrehajtására.
2002 és 2003 fordulóján, néhány héten belül két külföldi állampolgár veszti életét, miközben épp kitoloncolják őket Franciaországból. Haláluk - többszörös áttételeken keresztül - a francia államgépezet piszkos titkainak kitudódásához vezetett.
Miközben a Magyar Magánvasút Rt. Záhony és Berente közt heti rendszerességgel vív csatát a MÁV Rt.-vel a különböző szolgáltatási díjak miatt és a szerződésben rögzített időpontban történő be- és kirakodásért, a múlt csütörtökön egy másik magánvasúti társaság szerelvénye Hegyeshalom felől meglepően eredményesen tört be az államvasút fellegvárába. A sikeres akciót a Floyd Kft. nem csak annak köszönheti, hogy a tehervonat éjjel gördült be Ferencvárosba.
Mióta a Láng Kiadó és Holding Rt. megvásárolta a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.-t, a nyomdaipar piacvezető társaságáról és tulajdonosáról mind több szó esik.
Boka és Áts Feri a haldokló Ne-mecsek háza előtt. "Az egyiket a szíve hozta ide, a másikat a lelkiismerete."
Vajon személyében a XX. század legnagyobb humanistáját búcsúztatjuk vagy a szélsőségesen konzervatív egyházi vezetőt? A gyász napjai aligha kedveznek a reális, legalább többé-kevésbé elfogulatlan mérlegkészítésnek.
A magyar férfi vízilabda-válogatott kispadja évtizedek óta a régi nagyok hitbizományának számított. Rajki Béla óta mindig olyasvalaki ült rajta, aki játékosként olimpiai, de a legrosszabb esetben is világbajnoki címig vitte. Kemény Dénes 1997-ben belegyalogolt a tájképbe. Keveset volt válogatott, világversenyen sohasem járt. Aztán nyolc év alatt kilenc aranyérmet szerzett ő és csapata. Köztük két olimpiait. És most a harmadikra hajt.
Zubin Mehta és a Firenzei Maggio Musicale Zenekara nem akart apait-anyait beleadni koncertjük első számába (Verdi: A végzet hatalma - nyitány), úgy játszották el, mintha utána tényleg az opera következne, melyben majd kibontják a témákat és felhevítik a muzsikát. A hangverseny csúcsa Beethoven VII.
Mivel a színház általában és konkrétan is a szerepjátszásról szól - mint az élet, ugye -, különös kihívást tartogat minden olyan darab, amely ezt a szólást mintegy a négyzetre emeli azáltal, hogy maga is a szerepjátszásról szól.
A hibriditás ma már nem ritkaság, hanem közhely. Nincs tiszta zenei műfaj - ez már kicsit unalmas is.
Szegény Femi pályafutása jókora kereszttel indult, hiszen az ő apjának Fela Kuti volt a neve.
Én azt mondom, ennyi belefér.
A fesztivál hörgésig turbózott utolsó hetét két opera keretezte, noha voltaképpen mindkettő leveti magáról ezt a megjelölést.
A magyar kortárs táncszínház Johnny Rottenja: a jávai tánctól indult, és viszonylag rövid idő alatt találta meg a saját stílusát.
Egy igaz történet nyomában járunk, ezúttal Dachauban - akkor, 1942-ben. Ismerős képek, láttunk már ilyet a moziban, semmi kétségem, precíz kutatások előzték meg, végtére nem volt az olyan régen, sok minden fennmaradt, a rögzítés lehetőségei már akkor is számosak voltak, minden szeg a helyén van, még az időjárás is pont olyan, mint a megidézett napokban.
A kitűnően szerkesztett, reprezentatív kiállítású Nemzet és emlékezet című sorozat ötödik darabjaként jelent meg az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést tárgyaló forrás- és tanulmánygyűjtemény.
A legújabb kvázitudományos hírek szerint hamarosan kiszárad a Földközi-tenger, hűlt helyén pedig csak sós sivatag marad, amelyből szelesebb napokon bőven jut majd porvihar formájában Párizsnak és Londonnak is.
Napfényes délelőtt. A Károlyi-palota mellett sétálok, egyszerre csak zongoraszó üti meg a fülem.
Nem kell mimózalelkű tinilánynak lenni, hogy az ember kiboruljon, ha obszcén, fenyegető telefonhívásokkal zaklatják.
