A fideszes mintavárosból ellenzéki mintaváros lett

A választások kimenetelével kapcsolatban eddig sem pesszimista ellenzéki szavazók számára a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás újabb megerősítése annak, hogy áprilisban a Fidesz legyőzhető.

Az elmúlt időszak magyar politikájának talán legnagyobb meglepetése volt az, hogy a vasárnap megrendezett hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson Márki-Zay Péter a leadott szavazatok 57 százalékának megszerzésével, 16 százalékponttal legyőzte a szavazatok 41 százalékát megszerző Hegedűs Zoltánt.

A meglepetés oka és az eredmény legfontosabb eleme nem az, hogy a Fidesz vereséget szenvedett, hanem az, hogy mindez egy fideszes fellegvárban történt. Lázár János városában az 1990 óta megrendezett polgármester-választásokon nemhogy senki nem tudta legyőzni a Fidesz által támogatott jelöltet, de még megszorongatni sem sikerült.

Ugyanígy a helyszín az oka annak, hogy az eredmény aggodalomra adhat okot a Fidesz és a jobboldali közvélemény számára. A 41 százalékos eredmény nem önmagában gyenge, hanem abban a városban nagyon gyenge, ahol a Fidesz jelöltje 2014-ben 61 százalékkal nyert. Ez azt jelenti, hogy négy éve a Fidesz csaknem másfélszer olyan erős volt Hódmezővásárhelyen, mint országosan, ami alapján most a szavazatok akár 70 százalékának megszerzésére is számíthatott.

A várható és a valós eredmény különbségének oka részben lehet az, hogy meglepően nagy mértékben átalakult a város lakosainak politikai gondolkodása, de ami valószínűbb és fontosabb, hogy a közvélemény-kutatások talán a vártnál nagyobb mértékben is felülmérhetik a kormánypárt támogatottságát, ez pedig azt jelenti, hogy

a Fidesz a 2014-esnél rosszabb eredményre számíthat az áprilisi választásokon.

Ugyan az időközi választásokból az országgyűlési választásokra való következtetésekkel óvatosan kell bánni, mégis elmondható, hogy a sokak által az áprilisi választások főpróbájaként emlegetett időközi választásnak fontos üzenete van mind a választók, mind a pártok számára. Persze ezek nem teljesen különíthetőek el, azonban a hétvége tapasztalatainak más-más aspektusa lehet fontos a választóknak, illetve a pártoknak.

Három tanulság a választók számára:

1. A hétvégi eredmény megerősítheti a választókban azt, hogy a Fidesz legyőzhető, ráadásul olyan kerületekben is legyőzhető, ahol a korábbi eredményekből nem feltétlenül lehet erre következtetni. Ugyanakkor azt is láthatják a választók, hogy a Fidesz legyőzésének megvannak a világos feltételei.

2. A vasárnapi eredmény is bizonyíték arra a sokszor hangoztatott jelenségre, hogy a magas részvételi arány önmagában jó az ellenzéknek. A választók láthatják és megérthetik, hogy a hódmezővásárhelyi siker oka az, hogy több ellenzéki szavazó lett, nem pedig az, hogy kevesebb kormánypárti. Ez erősítheti a választókban, hogy érdemes elmenni szavazni, még akár olyan választókerületekben is, ahol a Fidesz hagyományosan jóval erősebb az ellenzéknél.

3. A Fidesz legyőzéséhez az egyéni kerületek megnyerésén át vezet az út, a kerületek megnyeréséhez pedig arra van szükség, hogy a kormányellenes szavazók egy irányba szavazzanak. Ez persze egyszerűbb akkor, ha az ellenzéki pártok közti megállapodásoknak köszönhetően egyértelművé válik a legesélyesebb kihívó személye, de nem ez az egyetlen lehetőség. Az időközi választások eredményeiből látszik az, hogy a választók megértették a választási rendszer működését, és a hódmezővásárhelyi eredmény is arra ösztönözheti őket, hogy megkeressék a legesélyesebb ellenzéki jelöltet és akár a kormányváltási szándékukat a pártszimpátiájuk elé helyezve más párt jelöltjére szavazzanak. Sokszor úgy gondolunk a hétvégi hódmezővásárhelyi időközire, mint ahol egy kihívója volt a fideszes jelöltnek, de nem szabad elfeledkezni a nemrég még MSZP-s, a hétvégén már függetlenként induló Hernádi Gyuláról, aki végül a szavazatok kevesebb, mint 1 százalékát szerezte meg.

Három tanulság a pártok számára:

1. Az ellenzéki pártok képesek mozgósítani a szavazókat. A magas részvétel egyértelműen az ellenzéki szavazók mozgósításának a következménye, és ennek kulcsfontosságú szerepe lehet áprilisban is. Hódmezővásárhelyen nem azért sikerült legyőzni a Fidesz jelöltjét és nem azért van ekkora különbség a 2014-es eredményekhez képest, mert kevesebb választó szavazott a kormánypárt jelöltjére, hanem mert jóval többen szavaztak Márki-Zayra, mint 2014-ben az összes ellenzéki jelöltre összesen. Az ellenzéknek tehát mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a jelenleg meglévő szavazóik, valamint a konkrét pártkötődéssel nem rendelkező, de kormányváltásban reménykedő választók elmenjenek szavazni.

2. Működik az átszavazás. Ahogy több korábbi időközi választásból, úgy a hódmezővásárhelyiből is az látszik, hogy a Fidesz legyőzésének érdekében a választók hajlandóak átszavazni más párt jelöltjére. Hódmezővásárhelyen nem beszélhetünk pártszínekben induló jelöltekről, de látszik az, hogy a baloldali szavazók is az ugyan függetlenként induló, de jobboldali Márki-Zayra szavaztak, nem pedig a szintén függetlenként induló, de baloldali Hernádi Gyulára. Ez fordítva is működik és működhet majd április 8-án, tehát adott esetben a Jobbik szavazói ugyanígy átszavazhatnak egy baloldali jelöltre. A kisebb pártok számára pedig fontos tanulság lehet, hogy hiába van helyben hiteles jelöltjük, ha van egy nála esélyesebb kihívó, akkor a választók az esélyesebbre fognak szavazni.

3. Nincs esélytelen választókerület. Nyilván vannak az ellenzék számára könnyebben és nehezebben nyerhető körzetek, a pártoknak pedig érdemes a nyerhetőbbekre koncentrálni, de nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy hol van esély legyőzni a Fidesz jelöltjét. Kutatási adatok alapján a Fidesz jelöltjének győzelmére lehetett számítani, ennek ellenére Márki-Zay Péter egy helyben jó és erős jelölt fölényes győzelmet tudott aratni.

Összességében a hétvégi választás a vártnál nagyobb szerepet tölt be a választási kampányban. Az ellenzéki szavazók optimizmusának erősítésén túl biztosan hatással lesz (már van is) a pártok stratégiájára és az együttműködésekről szóló tárgyalásokra is, éppen ezért szólalt meg minden párt a választás másnapján a visszaléptetések kapcsán. Az LMP és a Momentum pedig nehéz helyzetbe került, egyre inkább elvárássá válik, hogy tárgyaljanak az egyéni választókerületi együttműködésről. Nem véletlenül látunk egy előremenekülést az LMP részéről, és nem véletlenül szólalt meg a Momentum sem.