Választási rendszerdilemmák

  • Tóth Csaba
  • 2016. június 23.

Liberális szemmel – Republikon

A baloldali-liberális oldalon rendre felvetődik, hogy az ellenzék a 2018-as választásokon csak akkor induljon, ha előzetesen képes a választási rendszer megváltoztatására. A bojkott vagy a választási rendszer változása érdekében bevetett – közelebbről meg nem határozott – nyomásgyakorlás lehet az az eszköz, amivel a választási rendszer megváltoztatható és arányosítható lenne. Csakhogy ma nem a választási rendszer akadályozza a Fidesz leváltását.

A Republikon konferenciáján

A Republikon konferenciáján

Fotó: MTI

Amikor a Fidesz a mostani választási rendszert megalkotta, egyértelműen saját magának igyekezett kedvezni. A mostani választási rendszer alkalmas arra, hogy egy 44 százalékos, a Fidesz számára kétharmados többséget biztosítson a parlamentben. Ráadásul az egyéni körzetek okán az együtt induló „oldalakat” részesíti előnyben – ami ma könnyű a Fidesznek, de nehéz a baloldali ellenzéknek. A választási rendszer emellett aránytalan és a győztest segíti. A körzetek átrajzolása szintén a Fidesz érdekeit szolgálta.

Ám az a tény, hogy a választási rendszert a Fidesz a 2014-es politikai helyzetre szabta, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden esetben a Fidesz profitál belőle. A választási rendszer legtöbb eleme ugyanis nem általában a Fideszt, hanem a mindenkori győztest erősíti. A győzteskompenzáció és az aránytalanság, az egyéni körzetek dominanciája annak a politikai erőnek kedvez, amelyik a legjobban szerepel a választásokon.

A baloldali-liberális tábor nagy része arányosabb választási rendszert szeretne. Az arányos, az egyéni kerületek súlyát csökkentő választási rendszer első pillanatra tűnhet demokratikusabbnak, ám ez nem jelenti azt, hogy a ma magát „demokratának” nevező oldal számára kedvezőbb lenne.

Egy arányos választási rendszerben 2018-ban esély sem lenne a kormányváltásra. Egy arányos rendszerben ugyanis a baloldali-liberális térfélnek több szavazatot kellene kapnia, mint a Fidesznek és a Jobbiknak közösen (feltéve, hogy a baloldal nem kíván a Jobbikkal koalíciót kötni). A mai közvélemény-kutatási eredmények alapján egy most vasárnapi választás eredménye a mai választási rendszerben a Fidesz újbóli győzelme lenne. Egy arányos választási rendszerben ehhez képest borítékolható lenne a Fidesz–Jobbik koalíció.

A mai választási rendszer ugyanakkor elméletileg megkönnyíti a baloldali-liberális ellenzék kormányra kerülését. Ha a Fidesz nem jobbikos ellenzéke képes a szavazatok 35-40 százalékát megszerezni, míg a Fidesz és a Jobbik külön-külön csak ennél rosszabb eredményt tud elérni, az a mostani, a győztest erősítő szisztémában többséget eredményezhet. A mai választási rendszerben a baloldalnak – valamilyen együttműködési konstrukcióban – elég a relatíve legerősebb oldalnak lenni. Egy arányos rendszerben ez nem lenne elég a kormányváltáshoz: a baloldal még 35-40 százalékos eredménnyel sem tudna győzni; a többség a Fidesz és a Jobbik oldalán lenne.

Beszélő viszony

Beszélő viszony

Fotó: MTI

Márpedig a mai politikai helyzetben lehet amellett érvelni, hogy a baloldali-liberális ellenzék képes lesz erősebb lenni, mint a Fidesz – ám hogy belátható időn belül erősebb legyen, mint a Fidesz és a Jobbik együtt, az teljesen kizárt. Az arányos választási rendszer megfoszthatná a Fideszt többségétől és koalícióra késztethetné – ám jelen helyzetben ez aligha lenne kedvező a baloldali-liberális politikai erők számára.

A Fidesz természetesen pontosan tudja ezt. Nem érdemes kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a kormányoldal a következő években – akár a Jobbik segítségével – hozzányúl a választási rendszerhez, és az arányosság javára mozdítja azt el. Egy ilyen helyzetben pedig hivatkozhatna azon baloldali nyilatkozatokra, amelyek a választási rendszer arányosítása mellett érveltek.

Mindebből az adódik, hogy nem érdemes a választási rendszer arányosítása mellett kampányolni. A baloldali-liberális kormányváltás esélyeit ugyanis pontosan egy ilyen kampány sikere pecsételné meg.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.