Bálnát metróért: Tarlós István éppen aprópénzre váltja Budapest értékeit

  • Király Dávid
  • 2017. szeptember 28.

Liberális szemmel – Republikon

Kevesen kapnak majd a szívükhöz, ha kiderül, ki a vevő.

A Fővárosi Közgyűlés szerdán újabb lépést tett az egykori Közraktárak átépítésével és felújításával létrehozott Bálna eladása felé – az eddigi legnagyobbat. A testület döntött arról, hogy pályázatot ír ki az eredetileg kulturális és kereskedelmi célú, ám funkcióját soha be nem töltő ingatlan értékesítésére. Noha a szerdai döntést a városvezetés pusztán a piac szondáztatásaként magyarázza, a cél egyértelműen a Bálna eladásából befolyó, minimálisan 11 milliárd forint realizálása.

Az eredetileg PPP-konstrukcióban, tehát az önkormányzat és a magánszféra együttműködésében megvalósult létesítmény szerződéseit a 2010-ben hivatalba lépett városvezetés az első intézkedései között bontotta fel, és többéves jogi csatározásokat követően kitette az ingatlan üzemeltetését 25 évre vállaló magánbefektető szűrét.

A Bálna sorsa ezzel a döntéssel meg is pecsételődött.

false

Noha az eredetileg CET-nek (Central European Time) nevezett létesítmény kereskedelmi helyiségeinek döntő többségére 2010 előtt a magánbefektető már talált bérlőt, az új városvezetés a Bálna jövőjét elbizonytalanította, így a pereskedés kezdetekor a bérlők többsége visszalépett. Így a CET-be tervezett sörmúzeum, a kortárs magyar dizájnerek termékeit árusító boltok és a modern magyar gasztronómia értékeit felvonultató vendéglátóhelyek túlnyomórészt álmok maradtak.

A főváros azzal próbált új funkciót találni az időközben befejezett, de még a funkciója betöltése előtt ki is ürült épületnek, hogy saját intézményeinek egy részét, így a Csarnok és Piac Igazgatóságot és a Budapest Galériát helyezte el benne. Mivel ezek az intézmények nem vagy alig vonzanak közönséget, nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy a főváros csak látszatfunkciót talált az épületnek, hanem az is, hogy a több mint 13 ezer négyzetméteres ingatlan ebben a konstrukcióban fenntarthatatlan.

Még az sem segít, hogy a Fidesz ebben az épületben tartja a választási bulijait.

false

Ez persze önmagában nem baj: egyetlen önkormányzatnak, még a fővárosinak sem feladata egy javarészt kereskedelmi célú létesítmény fenntartása. A Bálna valódi értéke a Fővárosi Önkormányzat számára nem ebben, hanem magában az épületben rejlik. Egy olyan épületben, amelyben a világszínvonalú 21. századi építészet teremt kapcsolatot a 19. század Budapestjének kereskedelme és a kortárs kultúra/iparművészet között, és teszi ezt a főváros egyik városképi szempontból kiemelkedő részén, a belvárosi Duna-parton.

Budapest önkormányzatának tehát hosszú távon is érdeke, hogy a Bálnát megtartsa, és ez az érdek nem fejezhető ki azzal a 11 milliárd forinttal, amely összeget a városvezetés az ikonikus és impozáns épület eladásából remél. Különösen úgy, hogy valószínűleg nem jár messze a valóságtól, aki az értékesítést az M3-as metró felújításának forráshiányával magyarázza. A Bálna által képviselt értéket

egy karbantartó felújításba beforgatni több mint felelőtlenség:

a város vagyonának, értékeinek aprópénzre váltása.

Ezért van (pontosabban lett volna) létjogosultsága annak az ellenzéki kezdeményezésnek, miszerint a főváros nem a Bálna tulajdonjogát, csak annak hasznosítási jogát, üzemeltetését adná el egy meghatározott időre. Az üzemeltetési jogért és természetesen az üzemeltetésből eredő bevételért cserébe a szakmai befektető vállalná az ingatlan fenntartását a szerződésben meghatározott időszakban. Nem mellesleg a CET eredetileg hasonló konstrukcióban működött volna.

Azonban a tulajdon helyett a hasznosítási jog eladását, illetve az üzemeltetésre vonatkozó pályázat kiírását célzó MSZP-s kezdeményezést a Fővárosi Közgyűlés fideszes többsége leszavazta. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes a vitában azzal érvelt az üzemeltetési pályázat ellen, hogy az előző, SZDSZ–MSZP-s városvezetés idején kialakított konstrukcióval az önkormányzat 25 évig nem avatkozhatott volna bele a CET ügyeibe, ami abban a tekintetben értelmezhetetlen, hogy az épületegyüttes eladása esetén az önkormányzat ezt a jogot nem 25 évre veszíti el, hanem egyszer s mindenkorra.

A városvezetés ragaszkodása a Bálna eladásához

azt is felveti: az önkormányzat nem pusztán a már említett 11 milliárd forintot reméli a tranzakciótól, de már a potenciális vevőt is megtalálta, aki informálisan jelezte, kész átvenni a létesítményt a fővárostól. A korábbi híreket ismerve vélhetően kevesen kapnak majd a szívükhöz, ha kiderül, hogy az épületegyüttesre a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank vagy annak valamelyik alapítványa adja a legjobb ajánlatot. A kérdés az, hogy ez az ajánlat kinek a legjobb.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.