Szeptember 1-jén nyílik meg az Agóra, a Közös Ország Mozgalom (KOM) által kezdeményezett „közösségi tér”, amely lehetőséget biztosít első ügyük, a választási rendszer reformjáról szóló egyeztetésekre. A kormánypártokon és a Jobbikon kívül minden olyan párt részt vesz a kezdeményezésben, amelyiknek van országgyűlési képviselője vagy rendszeresen szerepel a nyilvánosságban, közéleti vitákban. Vitathatatlan érdeme a Közös Ország Mozgalomnak, hogy túllépett azon a pártellenes beállítódáson, ami korábban a civil szerveződéseket jellemezte. Ahogy Gulyás Márton fogalmazott, a cél a „politika társadalmasítása”, hogy a jogállami, politikai intézmények mögött valódi állampolgári részvétel legyen, hogy ne egyéni, hanem közösségi megoldásokat keressenek a magyar emberek problémáikra.
| ||
A választási rendszer reformját, mint mozgalmi ügyet a CEU-s tüntetések során, a „Nem maradunk csendben!” című demonstráció végén vetette fel a szónok Gulyás Márton. Az utóbbi években egy-egy sikeres szakpolitikai mozgósítás lehetőséget adott az általános elégedetlenség, a kormánykritika kifejezésére is, mint a netadó, a közoktatás helyzete és a CEU ellehetetlenítése kapcsán. A felsorolt ügyek esetében azonban a kormány által tett teljes vagy részleges engedmények, a pártpolitikától megrettenő szakmai körök kihátrálása miatt a mozgósítás fokozatosan veszített lendületéből. A választási rendszer azonban a politikai rendszert alapjaiban meghatározó ügy, így nem lehet a szakmaiságra való hivatkozással a konfliktust depolitizálni, azaz megfosztani politikai jelentőségétől. A választási rendszer kapcsán ráadásul nem lehet megkérdőjelezni a pártok érintettségét, részvételét, így tovább lehet lendülni a politikaellenességen.
A választójog kiterjesztése, egyenlősége, titkossága történetileg fontos követelése volt az olyan emancipatórikus mozgalmaknak, mint a szüfrazsettek, a munkásmozgalom vagy az Egyesült Államokban a fekete polgárjogi mozgalom, azonban a választási rendszer jelenleg önmagában nem ügy Magyarországon. A közelmúltban Malajziában szerveződött meg egy mozgalom, a Bersih a választások tisztaságának garantálására, azonban ott nagyságrenddel súlyosabb visszaélések történtek, mint bármely korábbi választáson Magyarországon. Európában a választási csalás gyanúja miatt szoktak szerveződni utólag tüntetések, mint 2000-ben az akkori Jugoszláviában vagy 2004–2005-ben Ukrajnában. Romániában a 2014-es elnökválasztás eredményét nagyban befolyásolta, hogy az első forduló után sokan az utcára vonultak, amiért a külföldön élő románok nem tudtak megfelelően szavazni. Itthon a 2002-es választások után kezdődtek meg tüntetések, majd foglalták el az Erzsébet hidat jobboldali demonstrálók a szavazatok újraszámlálását követelve.
Természetesen bármikor fel lehet vetni új politikai témákat, ügyeket, azonban kérdés, hogy a választást megelőzően miért lenne olyan politikai ügy a választási rendszer, ami a KOM lelkes aktivistáin és az elkötelezett ellenzékieken kívül is széles tömegeket is megmozgatna. Egy ilyen politikai pillanat akkor következhetne be, ha a kormány a választás előtt változtatna érdemben a szabályokon, aminek azonban egyik korlátja az, hogy nem rendelkezik kétharmados többséggel. Persze, kellő kreativitással széles tömegtámogatás nélkül is lehetséges médiavisszhangot elérni. Erre lehetőséget azok az erőszakmentes polgári engedetlenségi akciók nyújtanak, amelyekre akkor kerül sor, ha nem sikerül a kormánypártokkal elfogadtatni egy új választási rendszert, ami borítékolható. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a kormány csak a saját bázisát is elbizonytalanító tömeges tüntetésekre reagál. Ráadásul a kormány kommunikációja már felkészült arra, hogy az elkövetkező tiltakozó akciókat antidemokratikusként, külső nyomásként keretezze.
Sokak számára a KOM kezdeményezésének érdeme, hogy egy ügy erejéig sikerült összehozni az egymástól sokszor idegenkedő liberális és baloldali pártokat. Ez azonban törékeny egység, hiszen csak a választási reformhoz kapcsolódik és egyelőre nem látható, hogy a pártok hajlandóak lennének később is erre az témára koncentrálni. A választások előtt nem túl inspiráló az aktivisták és a szimpatizánsok számára egy minden valószínűség szerint nem megnyerhető ügyet vinni. Sokkal hasznosabb ilyenkor az olyan sikerekre való emlékeztetés, mint például a kormánypártok kudarca a jelentősebb időközi választásokon (Újpest, Veszprém, Tapolca, Salgótarján). A legnagyobb veszélyt azonban az jelenti, ha a nyilvánosságban elterjed az a meggyőződés, hogy a jelenlegi választási rendszerben nem lehetséges kormányt váltani, így 2018-ban otthon maradnak az ellenzék választói.
Üdvözlendő, hogy a KOM nem a politikai pártok ellenében, hanem akár azokkal együttműködve kíván társadalmi változásokat elérni. Értéknyilatkozatukban https://kozosorszagmozgalom.hu/erteknyilatkozat/ azonban nem adnak arra pontos magyarázatot, hogy miben különböznek végső soron egy politikai párttól, hiszen tevékenységüket nem korlátozzák egy-egy szűkebb, meghatározott ügyre, ahogyan az a társadalmi mozgalmakra jellemző. Vitathatatlan továbbá, hogy a politikai részvétel bővítésével könnyebb ellenőrizni, elszámoltatni a politikai szereplőket, erősödhet a politikai intézményekbe vetett bizalom és végső soron javulhat az általános közérzület. Azokban az országokban is azonban, ahol magasabb a részvétel, az nem központi szinten, a képviseleti intézményeket helyettesítve valósul meg, hanem decentralizáltan, lokálisan. Magyarországon a hasonló kezdeményezések paradoxona, hogy a cél (a részvétel növelése) és annak elérésének feltétele (magas részvétel) egybeesik. Az ellentmondás feloldására ugyanakkor alkalmasabbak lehetnek a kevésbé látványos, de apró sikereket biztosító elköteleződések.
