Nők Menete Washingtonban: tüntetés az érzéketlenség ellen

  • Mikecz Dániel
  • 2017. január 24.

Liberális szemmel – Republikon

Az amerikai történelem talán legnagyobb tüntetésén 3 millióan masíroztak Trump ellen. Mégsem lehet belőle tartós mozgalom, mert követeléseiből hiányzik egy fontos elem.

A hétvégén, Donald Trump elnökségének első napján tartották meg civil szervezetek a Nők Menete Washingtonban (Women’s March on Washington) című rendezvényt. A szervezők szerint a kampány során sok közösséget ért szóbeli inzultus, így a nőket, bevándorlókat, őslakosokat, muszlimokat, a fekete és barna bőrű embereket, a szexuális támadások túlélőit, valamint a fogyatékossággal élőket. A marginalizált csoportok és az emberi jogok védelmében kívántak üzenni a felvonulással a tiltakozók az új kormánynak.

Washingtoni utcakép

Washingtoni utcakép

Fotó: MTI/EPA

A névválasztás tudatosan utal a polgárjogi mozgalom által 1963-ban szervezett Menet Washingtonban (March on Washington) tüntetésre, amely során az ifjú Martin Luther King elmondta: „Van egy álmom.” A beszámolók szerint kb. félmillióan vettek részt a washingtoni rendezvényen, továbbá 3 és 5 millió közé teszik a párhuzamosan, az Egyesült Államok és a világ többi városában, így Budapesten is szervezett szimpátiatüntetéseket. Egyes beszámolók és hazai értékelések azt emelték ki, hogy a 402 partner szervezet közül 60 kapott már támogatást Soros Györgytől, noha a tüntetések külső befolyásolásának vannak korlátai.

A vonulás szervezői nem elégedtek meg azzal, hogy egyszer kifejezték véleményüket az új kormányról, hanem az elkövetkező 100 napban 10 különböző akciót szerveznek az általuk fontosnak tartott témákban. A nők felvonulása tehát az aktivisták szándéka szerint egy szélesebb, hosszabb ideig tartó mozgósítási hullámmá nőheti ki magát. Kérdés, hogy állandósulnak-e a kisebb-nagyobb tüntetések Trump elnöksége ellen, valamint milyen hatással lehetnek ezek a tiltakozások. Az előző republikánus elnök, George W. Bush a 2000-es évek elején aktív globalizációkritikus mozgalom számára az igazságtalannak tartott neoliberális gazdaságpolitika, a konfliktusos, háborús külpolitika ikonjává vált. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a globalizációkritikus mozgalom súlypontja Európába került, ahol állandósultak a háborúellenes demonstrációk. Budapesten is folytak globalizáció- és Bush-ellenes tüntetések 2006-ban, amikor az akkori elnök Magyarországra látogatott. Az Obama-adminisztráció idején sokat változott az Egyesült Államok megítélése, azonban ebben az időszakban sem maradtak el a tiltakozások. A 2008-as Obama-kampányban mozgósított, később csalódott demokrata szimpatizánsok szervezték az Occupy Wall Street mozgalmat, ami az egyre szélesedő társadalmi egyenlőtlenségekre, a megfelelő képviselet hiányára, a demokratikus deficitre és a pénzügyi válság igazságtalan kezelésére kívánta felhívni a figyelmet.

Madonna a washingtoni színpadon

Madonna a washingtoni színpadon

Fotó: MTI/AP

A múlt heti nők menete, az Occupy Wall Street mozgalom és a 2000-es évek globalizációkritikus mozgalma mind kötődnek bizonyos szinten az amerikai baloldalhoz, akár követeléseik, akár az aktivista hálózatok, akár a tüntetéseken használt jelképek, vizuális elemek szintjén. A nők menete azonban olyan jellemzőkkel bír, amelyek alapján nem valószínű, hogy a korábbiakhoz hasonló tüntetési hullám kezdődne meg.

A legfontosabb különbség, hogy az eredeti nők menete felhívás nem fogalmaz meg semmilyen gazdasági követelést. A globalizációkritikus mozgalomban a déli szegény országok és a gazdag északiak aktivistái találtak egymásra egy igazságosabb globális elosztásért küzdve. Az Occupy Wall Street esetében talán nem is kíván magyarázatot a gazdasági jelleg. Még az előképnek tartott 1963-as fekete polgári jogi tüntetés eredeti címe is az volt, hogy Menet Washingtonban a munkáért és a szabadságért (March on Washington for Jobs and Freedom), az emberi jogi követelések tehát gazdaságiakkal társultak. Az emberi jogok ugyanis keveset érnek, ha gazdaságilag marginalizált egy csoport, valamint a gazdasági érdekek érvényesítéséhez szükség van az alapvető jogokra. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a nők menetének nincs gazdasági dimenziója, célja a különböző politikai identitások védelme, az arra érzékeny beszédmód fenntartása. Ezzel a tüntetések arra a kérdésre sem reflektálnak, hogy milyen társadalmi folyamatok vannak a Trump-jelenség mögött, milyen munkát kell elvégeznie ahhoz az amerikai liberálisoknak és baloldaliaknak, hogy megfelelő választ tudjanak adni az elitellenes üzenetekre fogékony választóknak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.