Összefogás helyett tanulni a Jobbiktól

  • Tóth Csaba
  • 2017. január 6.

Liberális szemmel – Republikon

A baloldali ellenzék és a Jobbik választási együttműködésével kapcsolatos felvetések nem csupán irreálisak, hanem károsak is. A baloldalra nézve.

2016 végén Medgyessy Péter nyilatkozata ismét a politikai napirend témájává tette a baloldal és a Jobbik esetleges összefogásának kérdését. Medgyessy Péter nem az első, aki egy ilyen összefogás lehetőségét felveti: hasonló gondolatot fogalmazott meg korábban Haraszti Miklós, illetve Kőszeg Ferenc is. A liberális és baloldali közéleti szereplők által felvetett gondolat a legnagyobb visszhangot rendre a kormánypárti sajtóban kapja. Mindez nem véletlen: amikor baloldali-liberális szereplők érvelnek a Jobbik elfogadhatósága mellett, az remekül illeszkedik abba a kormányzati narratívába, hogy a Jobbik voltaképpen már baloldali szereplő. Történik mindez úgy, hogy mind a baloldali, mind a jobbikos politikusok rendre kijelentik: nem kívánnak egymással összefogni.

false

A baloldal és a Jobbik összefogásának lehetősége két okból is irreális. Egyrészt, nem érdeke sem a baloldalnak, sem a Jobbiknak. A Jobbik hitelességének végét jelentené, ha azzal a baloldallal fogna össze, amelyet szavazói legalább annyira – ha nem jobban – utasítanak el, mint a Fideszt. A Jobbik politikai közössége felől nézve a Fidesz rosszul kormányoz; a 2010 előtti időszak politikusait is tartalmazó baloldal azonban megtestesíti mindazt, amivel szemben a Jobbik létrejött. A másik oldalon a baloldal is nehezen magyarázná, pontosan milyen tartalmi érvek szólnak a Jobbik elfogadása mellett. Az antiszemitizmus vagy a cigányellenesség retorikájának csökkenése nagyon messze van az együttműködés lehetőségétől. A baloldali pártok rendszeresen deklarálják, hogy egymással is nehezen működnek együtt; hogyan tudna ez a politikai tábor a politikai paletta másik szélén helyet foglaló alakulattal megállapodni?

Másrészt, a baloldal és a Jobbik együttműködése választói szinten is nehezen működne. Az anekdotikus, egy-egy időközi választási eredményt felnagyító érveken túl kevés adat támasztja alá, hogy a baloldal és a Jobbik szavazói számára a másik oldal lenne a logikus második választás.

Sokkal komolyabb probléma e felvetésekkel, hogy kifejezetten kontraproduktívak a baloldali-liberális oldal számára. Míg ugyanis a Jobbiknak nincs szüksége a baloldali pártokra, addig szüksége lehet a baloldali szavazókra. Márpedig ha a baloldali szavazók számukra fontos véleményformálóktól azt hallják, hogy elképzelhető az összefogás a Jobbikkal, könnyen átszakadhat bennük az a lélektani gát, ami korábban megakadályozta a Jobbik támogatását. A Jobbik pontosan erre játszik: elítéli a baloldali pártokat – de gesztusokat tesz a baloldali szavazóknak. Fontos látni, hogy mindez a másik oldalon nem történik meg: a baloldali politikusok nem tudnak vagy nem akarnak „átcsábító” üzeneteket megfogalmazni a Jobbik szavazóinak, ahogyan nincsenek olyan jobbikos értelmiségiek sem, akik oldanák a Jobbik-szavazókban lévő, baloldallal szembeni lélektani gátakat.

false

Ha 2017-ben még sokáig téma lesz a baloldal és a Jobbik összefogása, az könnyen oda vezethet, hogy a baloldali szavazók legitimnek találják majd az esélyesebb Jobbik-jelölt támogatását – miközben a baloldal egyetlen szavazót sem nyer a Jobbiktól.

Ha összefogni nem is, tanulni érdemes lehet a Jobbiktól. Amíg a baloldal gyakran a választási térkép egyenetlenségéről, a Fidesz választójogi változásainak igazságtalanságairól és a pártok közötti viszonyok átalakításáról beszél, addig a Jobbik szavazókat gyűjt. A baloldali-liberális ellenzék helyzetét azok a javaslatok segítik leginkább, amelyek a szavazótábor bővítésének mikéntjére vonatkoznak.   

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.