A 90-es évek óta kezdtek felfutni a különböző nyári fesztiválok Magyarországon is, amelyek az utóbbi évtizedben már nem csak az alternatív, underground zenei stílusokhoz és fogyasztói mintákhoz kötődnek. A fesztiválozás a szórakozásról, a kikapcsolódásról, a közösségi létről szól, és ez utóbbi mozzanat miatt gyakran hordoz implicit vagy olykor explicit politikai üzenetet egy-egy zenei fesztivál, nyári karnevál. Másfelől pedig sokszor a direkt politikai tiltakozásokon jelennek meg a karneváli eszközök vagy formák.
A politikai tiltakozások kapcsán a híradások, elemzések legtöbbször a tiltakozó csoport követeléseit, a résztvevők számát, és bizonyos esetekben a tiltakozás erőszakos voltát emelik ki. Ritkábban esik szó a tiltakozások szimbolikus, performatív dimenziójáról; kivételt azok a – hazánkban ritkább – tiltakozó események képeznek, amelyeket látványos karneváli elemek, színes maskarák és ötletes bábuk, transzparensek kísérnek. Az olyan tiltakozó eseményeket, amelyek programjukban, külsőségeikben a zenei, kulturális fesztiválokra, művészeti happeningekre emlékeztetnek, nevezik protesztiválnak.
| ||
Maga a protesztivál kifejezés John Jacobs ausztrál „ötletzsokéhoz” és kulturális aktivistához köthető. A protesztivál olyan hagyományokra épít, mint az 50-es évek végén kibontakozó Szituacionista Internacionálé, a 60-es évekből a fluxus mint nemzetközi művészeti irányzat, illetve a hazánkban is ismert ellenkulturális mozgalmak. A világszerte legismertebb protesztivál a Notting Hill Carnival Londonban, amely a karibi bevándorlók emancipációs küzdelmének fontos eszköze volt. Ugyanezzel a funkcióval bírnak a nyáron rendre megrendezett, karnevális hangulatú Pride felvonulások az LMBTQ-mozgalom esetében. A könnyű szórakozás azonban csillapíthatja is a tiltakozás élét. A berlini városvezetés nagyszerű ötlete volt az egynapos Mayfest megrendezése Kreuzbergben május elsejére: a radikális baloldali csoportokat és a május elsejei erőszakos tüntetéseket így végül nem a készenléti rendőrök, hanem a fűben szórakozó berliniek tudták – bizonyos fokig – megfékezni, pacifikálni.
Az ellenkultúra legismertebb irányzata Magyarországon a 80-as években az új hullám, amelyhez többek között olyan zenekarok kötődtek, mint a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Balaton, a Trabant, az URH. 1991-ben és 1992-ben a késői új hullám zenekarainak részvételével szervezték meg a Pálvölgyi-barlangnál a nagy sikerű Nap-Nap Fesztivált, amely a Sziget közvetlen előzményének tekinthető. Hazánkban manapság a legismertebb protesztivál pedig a Jobbikhoz sok szálon kötődő Magyar Sziget, amely explicit politikai üzenetet hordoz. De az olyan alternatív fesztiválok, mint például a Művészetek Völgye vagy az O.Z.O.R.A. Fesztivál is rendelkeznek társadalmi küldetéssel, még ha ez nem is annyira közvetlenül politikai jellegű, mint a radikális jobboldal esetében.
| ||
A protesztiválok szoros összefüggésben vannak az egyéni és közösségi autonómiát az alkotói kreativitáson keresztül elérni kívánó törekvésekkel. A tiltakozásnak ez a formája tehát sokat merít a művészeti mozgalmak eszme- és eszközkészletéből. A protesztiválok esetében nem is lehet élesen elválasztani a politikai tiltakozást az esztétikai önkifejezéstől. Maguk a témák, az értelmezési keretek is a kreativitás, az önkifejezés jogához, az elidegenedéshez, az „életvilág gyarmatosításához” kapcsolódnak. Nem véletlen, hogy ez a forma a felsőoktatás kibővülése, az alkotói ambíciókkal rendelkező, de a hagyományos munkaerőpiacba integrálódni nem képes réteg megjelenése után terjedt el.
Ezek az események másrészről az alternatív életforma, egy idealizált társadalmi berendezkedés laboratóriumai voltak. Ilyenek voltak a 60-as években az Egyesült Királyságban a New Age utazók, a 70-es években az Egyesült Államokban a Rainbow Family.
Bár nagyobb médiaérdeklődésre számíthatnak a karneváli elemeket alkalmazó demonstrálók, ezeknek a látványos formáknak nem kizárólagos célja a média figyelmének felkeltése. Az önkifejező tiltakozások lehetőséget kínálnak a résztvevőknek a mélyebb elköteleződésre, erősítik az összetartozást. Másfelől a tiltakozások hatása is nagyobb lehet az egyre inkább a vizualitás köré szerveződő közösségi, internetes alkalmazások révén.
Nem minden fesztivál hordoz politikai jelentést. A protesztivál azonban lehetőséget ad mind a kivonulásra, mind a társas-társadalmi cselekvésre. Mindez azért lényeges, mert egy újabb bizonyítékát adja annak, hogy a választói, állampolgári passzivitás, enerváltság nem általános jelenség, hanem a jelenlegi részvételi lehetőségek elégtelenségéből fakad.
