Közösségi finanszírozás a politikában?

  • Reiner Roland
  • 2015. június 14.

Liberális szemmel – Republikon

Az adományozás az egyik leginkább alkalmazott társadalmi-politikai részvételi forma Magyarországon – többen mondták, hogy adakoztak már életükben, mint ahányan demonstráción részt vettek.

Az elmúlt mintegy háromnegyed évben több alkalommal is erőt mutattak az állampolgárok a kormánnyal szemben: az őszi, internetadó elleni tüntetéssorozat sikerrel zárult, ám az új évben az ilyen jellegű megmozdulások nem kaptak lendületet. A bevándorlóellenes kormányzati kampány híre viszont újra aktivizálta az embereket: a plakátok kihelyezését követő két napon belül többet is megrongáltak, tulajdonképpen mozgalom alakult erre – amit részben az Együtt határozott kiállása generált. Önmagában a plakátok rongálása azonban némiképp megosztó akció: eleve kevesen vállalják a tiltakozás ezen formáját, ráadásul a polgári engedetlenség, a tudatos, de felelős törvényszegés sokak számára nem elfogadható. Ebből a szempontból az ellenplakátok felállításának ötlete jókor jött és egyedi gondolat, ami egy eddig nem látott eszköz a magyar politikában.

A szerdai állás szerint a Vastagbőr blog és a Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) által indított adománygyűjtésen már több mint 18 millió forintot adtak össze az állampolgárok arra, hogy a kormányzati plakátokkal szemben alternatív üzeneteket juttassanak el. Bár nagyságrendje alapján ez mindenképp különleges, érdemes látni, hogy az utóbbi időben nem ez volt az egyetlen sikeres politikai célú civil adománygyűjtés. Az őszi, internetadó elleni tiltakozáson a résztvevők a helyszínen gond nélkül összeadták a szervezés költségeit: sőt annál többet – közel 1,5 millió forint gyűlt akkor össze. Noha az elmúlt évek ellenzéki tüntetéseit rendszeresen hasonló finanszírozással próbálták megoldani, sokkal gyakoribb volt az esemény után még napokig tartó felhívás ahhoz, hogy nullszaldós legyen a tüntetés.

Egy másik, a mostani kezdeményezéshez jobban hasonlító akcióra az év elején került sor: a vasárnapi zárva tartás körüli vitában pénzgyűjtés indult arra, hogy három közvélemény-kutató reprezentatív mintán vizsgálja meg a KDNP javaslatának társadalmi támogatottságát. Ehhez  mintegy négyszázezer forintnyi összeget kellett összegyűjteni, mely rövid idő alatt teljesült is. Noha az összeg maga kisebb, a tény, hogy politikai vélemény megismerésére (tehát nem tiltakozásra vagy rendezvényre) is lehetett közösségi finanszírozást szerezni, arra mutat, hogy az állampolgári adakozás a politikai vélemény megismerésére és aktív formálásának szándékára is kiterjedhet.

false

Noha a politikai pénzgyűjtés ilyen formában újszerűnek hat, az állampolgári aktivitást vizsgáló kutatások szerint az adományozás az egyik leginkább alkalmazott társadalmi-politikai részvételi forma Magyarországon – többen mondták, hogy adakoztak már életükben, mint ahányan demonstráción részt vettek. Természetesen ebben az esetben nemcsak politikai, hanem egyéb társadalmi üggyel kapcsolatos adakozás is számít, de jól jelzi, hogy a magyar állampolgárok egy része sokkal inkább mutat ki tiltakozást vagy szolidaritást a pénztárcájával, mint a lábával. A civil ellenzék sikere ugyanakkor e két tiltakozási forma egységével teremthető meg. Az ilyen támogatások, az új erőforrások ráadásul arra késztetik a civileket, hogy végiggondolják, milyen következményekkel jár az a felelősség, amit pénz formájában rájuk ruháztak az állampolgárok. Bizonyos szempontból az ilyen adományok megjelenítenek egy olyan képviseleti elvárást, mint amilyet a politikusok kapnak a szavazóktól a választások formájában – ez pedig mindenképp építeni fogja a civil szféra szervezeti kultúráját.

Az MKKP és a Vastagbőr ezzel az akcióval – és ezzel az összeggel – komoly lehetőséghez jutott, ami ugyanakkor legalább ennyire felelősség is. Az eddig jobbára ironikus és abszurd kampányelemeket használó párt számára alapvető kérdés, hogy elvicceli-e a plakátkampányt (például a már ismert „örök élet, ingyen sör” szlogennel vagy a hivatalos plakátokra készült paródiákból állít fel néhányat), vagy megpróbál valódi tartalmi üzenetet megfogalmazni a kormánnyal szemben. Az őszi tüntetések elhalásának egyik alapvető oka ugyanis épp a pozitív, megélhető üzenet hiánya: ahány tüntetésszervező, ahány szónok, annyi világ- és jövőkép – ez volt az akkori utolsó nagyobb megmozdulás mérlege. Az adománygyűjtés önmagában csak az „Orbán, takarodj!” üzenete, a plakát tartalma és az ellenkampány kivitelezése azonban már öndefiníciós kérdéshez vezet – innen pedig nagyon is politikai dilemmával találkoznak a szervezők.

false

 

Fotó: vastagbor.atlatszo.hu

Némileg meglepő, hogy a közösségi finanszírozással megvalósuló kampány tartalmi része már nem közösségi döntés lesz: Kovács Gergely egy szerdai interjúban arról beszélt, hogy a plakátok szövegéről a szervezők fognak dönteni, nem lesz tehát internetes szavazás, amely kézenfekvő alternatíva lehetett volna. Ezzel részben kikerülik azt a problémát, hogy a támogatók között milyen értékek mentén van konszenzus: egyáltalán nem nyilvánvaló ugyanis, hogy kinek mi a pozitív üzenet és válasz a plakátokra. Az adományozók között megfér az is, aki szerint a menekülteket korlátlanul be kellene fogadni, és az is, aki szerint csak bizonyos országokból, bizonyos kvóta szerint – jogos kérdés lehet ekkor, hogy melyik üzenet kerüljön a plakátra. A jelek szerint több mint 300 plakát ráadásul az eddiginél alighanem nagyobb és egészen biztosan új típusú elérést is fog jelenteni a jellemzően inkább csak online közegben ismert MKKP-nak. A közösségi finanszírozás további sikere nagyban múlik ezen a kampányon: amennyiben eredményes lesz, úgy valóban egy új, eddig nem látott alternatíva lehet a politizálni kívánó civilek kezében. De ha másért nem, a képviselettel járó felelősség és dilemmák megismerése szempontjából mindenképp hasznos kísérlet tanúi lehetünk.

Neked ajánljuk