A plakátrongáláson túl: másképp a bevándorlásról

  • Tóth Csaba
  • 2015. június 18.

Liberális szemmel – Republikon

„Jó-jó, de mit gondol a baloldal – a liberálisok – a menekültkérdésről?” – olvasható egyre gyakrabban a mérsékelt jobboldali sajtóban. A kérdés jogos – még akkor is, ha sokaknak csak jó ürügy arra, hogy úgy lehessen kritizálni a baloldalt, hogy közben ne kelljen azonosulni a kormány kampányával.

Ha a magyar ellenzék napról napra egyre fontosabb, a választók mindennapi életét befolyásoló témákkal állna elő, talán megtehetné, hogy figyelmen kívül hagyja, amiről a kormány beszél. Ettől azonban távol vagyunk. Ha a baloldal releváns akar maradni, beszélnie kell a napirenden lévő ügyekről.

Íme öt állítás, ami megfogalmazható a bevándorlás és a menekültek kapcsán.

false

1. Magyarországon nincs bevándorlási krízis. Bármilyen kommunikációs kampány csak akkor tud sikeres lenni, ha alapjai találkoznak az emberek mindennapi élményeivel. A rezsicsökkentés azért tudott sikeres lenni, mert az emberek többségének tényleg magasak a megélhetési költségei, és a kormány tényleg csökkentette a rezsit. A Jobbik annak idején azért profitált a „cigánybűnözés” tematizálásából, mert a magyarok és a romák között valóban sokan éreztek – éreznek – ellentétet. Ehhez képest ember legyen a talpán, aki a kormány kommunikációs offenzívája előtt azt mondta volna, hogy a bevándorlás a magyar választók többsége számára komoly probléma. A kivándorlás – talán. Ám a választók többsége ritkán találkozhat bevándorlókkal – még ritkábban menekültekkel –, és bár sokan aggódhatnak állásaik elvesztése miatt, kevesen gondolják, hogy a menekülttáborok lakói látják majd el a munkájukat. Magyarország etnikailag és nyelvileg az egyik leghomogénebb ország Európában. Kommunikációs eszközökkel problémát generálni csak korlátozottan lehet – főleg, ha a másik oldal nem fél rámutatni a felvetések álságos jellegére.

2. A bevándorló és a menekült nem ugyanaz. A kormánykommunikáció előszeretettel keveri össze ezt a két fogalmat: hol „megélhetési bevándorlókról” beszél, hol az EU menekültkvótáit említi. Hol a francia arab lakosság az elrettentő példa – akik bevándorlók –, hol a líbiai menekültek. A magyar problémák azonban egészen mások. A magyar városok körül nincsenek bevándorlók által lakott települések, és a közel-keletről sem lehet közvetlenül a magyar határra jutni. A magyar kormány valódi növekedésről csak a menekültkérelmek kapcsán tud beszámolni; éppen ezért minél inkább szól a bevándorlásról a vita, annál üresebbek a kormány érvei.

3. Büntetés helyett támogatás az európai vitákban. A jobboldal visszatérő – és nem is teljesen alaptalan vádja – a hazai baloldallal szemben, hogy a neki nem tetsző kormányzati lépésekre azonnal brüsszeli szankciókban látja a megoldást. Brüsszel azonban nem csak szankcionálni tud – és szokott –, hanem komoly erőforrásokkal is rendelkezik. Az európai liberálisok egyik javaslata a menekültkérdéssel érintett államok anyagi támogatása. Az európai menekültpolitika nem csak arról szól, hogy kvóták szerint helyezzék el a menekülteket: szólhat arról is, hogy közösségi forrásokból gondoskodjanak a menekültekről: hogy ne a tagállamokat terheljék a menekültek elhelyezésének költségei. Ha a hazai baloldal felvállalná ezt a kezdeményezést, azzal szemben a kormány nehezen érvelhetne.

false

4. A bevándorlás hosszú távon hasznos – és Magyarországon szükséges is. A baloldal mindig félt a demográfiai kérdések felvetésétől, mert azt a jobboldal terrénumának tartotta. Öregedő társadalmunkban azonban, amit még a kivándorlás is sújt, nem megkerülhető kérdés. Magyarországról nem csak az értelmiségiek és középosztálybeliek mennek el: a kivándorlás a társadalom „tetejét” és „alját” érinti leginkább. Ráadásul nincs ok azt feltételezni, hogy a probléma enyhülne: nem csak az orvosoknak és ápolóknak, de a szakképzett kékgallérosoknak is könnyebb külföldön boldogulni. Bizonyos területeken – felsőfokú vagy középfokú szakképzést igénylő munkahelyeken – Magyarországon már ma munkaerőhiány lép fel, amit hosszú távon – radikális béremelés nélkül – csak a bevándorlás orvosolhat. Hosszú távon így nem a bevándorlás elkerülése, hanem a bevándorlók integrációja lesz a fő kihívás.

5. A bezárkózás gazdaságilag nem kifizetődő. Nagyon nehéz direkt összefüggést találni a kormány belföldre szánt kommunikációs kampánya és a gazdasági helyzet között. Egy kicsi, nyitott, a külpiacoktól függő országban – bármennyire implicit módon – a külföldiek ellen indulatokat felkelteni nem tűnik gazdaságilag bölcs gondolatnak. Európa legdinamikusabban fejlődő térségei – Svájc, Hollandia vagy Anglia – azok, ahol egyre több bevándorló él, annak minden politikai problémájával együtt. És ugyan világos, hogy a kormány nem a főként Budapesten egyre fontosabb turistákat akarja távol tartani kampányával, a bevándorlásellenességet és a „külföldiellenességet” csak egy hajszál választja el egymástól. A jobboldal kevésbé józan részében talán már annyi sem.

Neked ajánljuk