Újra akcióba lendültek a Ligetvédők

  • Mikecz Dániel
  • 2017. július 5.

Liberális szemmel – Republikon

A Városliget-projekt sosem lesz vállalható rendes politikusnak, múzeumi embernek, építésznek.

Újra akcióba lendültek a Ligetvédők, miután a kivitelezők egy öreg fát szerettek volna átültetni az ’56-os emlékmű mögött, a fa azonban a zöld aktivisták szerint nem élte volna túl a szakszerűtlen beavatkozást. A Ligetvédők már több mint egy éve küzdenek a Városliget zöld felületét jelentősen csökkentő múzeumi negyed fairtása ellen. Valódi küzdelemről van szó, amelyet nem kizárólag transzparensekkel, szavakkal, hanem békés, passzív formában a saját testükkel is folytatnak az aktivisták. A munkagépekhez láncolják magukat, a buldózerek elé fekszenek, ülősztrájkkal, foglalással akarják megakadályozni egy épület elbontását. A hatóságokat, a beruházók által kirendelt biztonsági őröket, de a kivitelezőket nem hatja meg ez az állhatatosság. Számtalan eset történt az elmúlt évben, amikor tettlegességre került sor. Véresre vernek egy ligetvédőt, zárt osztályra zárnak egy épületfoglaló tiltakozót, gyomrost osztogat az állami cég alvállalkozója, eltörik az aktivista ujját, és markolókanállal találnak el tüntetőket.

Az áldozatok nem tűntek feleslegesnek.

A konkrét részsikerek a tüntetők tevékenységének is köszönhetőek, így nem került sor föld alatti kiállítótért kialakítására a Közlekedési Múzeum esetében, valamint végül az előírások szerint járt el a kivitelező az azbeszttel szennyezett bontási törmelékekkel. Ráadásul a Ligetvédők nélkül nem gondolnánk úgy a Városliget beépítésére, mint ha pár tiltakozás után feladták volna. A Ligetvédők már most szimbolikus győzelmet értek el, akárcsak korábban az Eleven Emlékmű és más tiltakozók a német megszállási emlékmű kapcsán. A Városliget-projekt sosem lesz már annyira vállalható sok politikusnak, múzeumi embernek, építésznek, mint az lehetett volna a Ligetvédők kitartása nélkül.

A Ligetvédők ereje

egyrészt a Városliget megvédésében teljes lényükben érdekelt helyi lakosok, a parkot évezők elköteleződésében rejlik. Számukra a Liget nem olyan ügy, amire rá kell lelni, hanem magától értetődő konfliktus. A Városliget beépítése ugyanis az ő életformájukat veszélyezteti. További fontos erőforrás a magyar zöld mozgalmi tapasztalatok. Olyan szervezetek kapcsolódtak be ugyanis a konfliktusba (Greenpeace, Levegő Munkacsoport), amelyek 20-25 évre visszamenőleg képviselnek környezetvédelmi, ökopolitikai ügyeket. Olyan konfliktusokban is részt vettek, mint a 2004-ben tetőző Zengő-ügy, amikor egy NATO-lokátor építése miatt kellett megvédeni a Mecsek csúcsának fáit és virágait. Hasonló elszántságot mutat a „Maradjanak a Fák a Rómain” csoport is, akik azonban még nem kényszerültek arra, hogy testi épségüket kockáztatva akadályozzák meg a fák kivágását. A hasonló zöld kezdeményezések esetében ugyanakkor a mozgalmi cél is világosabban meghatározható és eredményessége is könnyebben értékelhető, hiszen a döntő az, hogy kivágják-e a fákat, megvalósul-e a vitatott beruházás.

Sokak számára idegen lehet az Ligetvédőkhöz hasonló

aktivista közeg, amit ki is használ a kormánypárti sajtó is. A tudatos, konfliktust vállalni kész, az életmódon keresztül is megvalósított zöld politizálásnak ugyanis vannak olyan fogyasztási mintái, amelyek elsőre szokatlanok. A Ligetvédők és más zöld kezdeményezések megítélésénél azonban nem szabad megakadni ilyen kulturális különbségeken. A zöld mozgalom Magyarországon ritkán válik tömegessé, kivételt jelent többek között a Duna-kör a rendszerváltás során és a kisebb politikai jelentőséggel bíró Critical Mass. A zöld mozgalmárok elszántsága, kötődésük a helyi ügyekhez, éveken át tartó kiállásuk révén ugyanakkor képesek komoly eredményeket felmutatni, azon keresztül más csoportokat inspirálni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.