Van-e élet a BKK után?
tarlos_top.jpg

Van-e élet a BKK után?

  • Király Dávid
  • 2018. május 30.

Liberális szemmel – Republikon

Megalapításakor a Tarlós-éra büszkesége volt, mára azonban kegyvesztetté vált a BKK, amelyet Tarlós meg is szüntetne, ha újra főpolgármester lenne. Arra azonban nem válaszolt, hogyan képzeli ezután a budapesti közlekedésszervezés jövőjét.

„Amennyiben feltételezve, de még nem megengedve, hogy folytatnám, akkor a Közbeszerzési Kft.-t és – kapaszkodjon meg –  a BKK-t meg is szüntetném”, nyilatkozta Tarlós István néhány napja az Indexnek. A főpolgármester a tervezett lépést azzal indokolta, hogy a cégeknek „ebben a formában nincs értelmük”, szerinte azonban korai még arról beszélni, mi léphet a megszüntetni tervezett önkormányzati társaságok helyébe.

A főváros közbeszerzési cégéről most csak annyit jegyeznénk meg, hogy azt eleve azért hozták létre, hogy kormányközeli gazdasági körök rálássanak az önkormányzat és gazdasági társaságainak közbeszerzéseire, a főváros szempontjából valóban nincs sok értelmük, legalábbis ebben a formában.

A BKK-val azonban más a helyzet. A Budapesti Közlekedési Központot a Tarlós-éra elején a főváros vezetése azért hozta létre, hogy az önkormányzat cégeinek közlekedéssel kapcsolatos feladatai egy kézben legyenek, vagy legalábbis tudjon róla a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. A közlekedésszervező cég megrendeli és egyben ellenőrzi is a közlekedési szolgáltatásokat, ez a modell pedig lehetővé teszi a kiszámítható színvonalú és egységes arculatú közösségi közlekedést.

Csattan a mosoly!

Csattan a mosoly!

Fotó: MTI

A BKK létrehozása előrelépést jelentett a korábbi modellhez képest, amikor a BKV szinte kontroll nélkül végezte az önkormányzat által megrendelt szolgáltatást. A BKK létrehozásának köszönhető, hogy a budapesti közösségi közlekedés szükséges rosszból viszonylag színvonalas vagy legalábbis annak látszó, a korábbiakhoz képest mindinkább utasbarát szolgáltatássá vált, melynek tartalma és arculata is megújult.

Abban igaza van Tarlósnak, hogy a BKK jelenlegi állapotában már nem olyan hatékony szervezet, mint létrehozásakor volt, arról azonban hallgat, hogy a cég jelenlegi állapotáért éppen ő és az általa vezetett fideszes többségű közgyűlés felel. Vitézy Dávid vezérigazgató menesztése után ugyanis pont ők kezdték darabokra szedni azokat az ágazatokat, amelyeket néhány évvel korábban ugyanők pakoltak össze észszerűsítés címén.

Eleve furcsa, hogy Tarlós a saját és a fideszes közgyűlés korábbi döntéseire – a főpolgármester kedvelt szóhasználatával élve – előkelő idegenként tekint. Furcsa, de nem példátlan: Tarlós ugyanolyan lelkesedéssel hárítja a kérdéseket, mint a felelősséget; a Városliget vitatható és vitatott beépítésével kapcsolatban például úgy nyilatkozott korábban, hogy van róla véleménye, de nem mondja el. Ugyancsak Tarlós szavajárásával élve: ez azért tűri a vitát.

A legfontosabb kérdés, hogy mi lesz a BKK után. Marad-e önkormányzati kézben a közlekedésszervezés? Marad-e egyáltalán bármi az önkormányzat kezében? Új struktúrát alakítanak ki vagy visszatérnek a régihez? A korábbi színvonalat ismerve és arra emlékezve ez utóbbi mindenképp hiba lenne, de ha figyelembe vesszük, hogy a BKV mindig is előbb talált utat a főpolgármesterhez, mint a BKK, még ez sem elképzelhetetlen.

Tarlós István most vacillál (nyilván nem), hogy igent mondjon-e a miniszterelnök felkérésére és elinduljon-e 2019-ben is a főpolgármesteri posztért. Ha úgy dönt, hogy ismét ringbe száll, akkor a választásig hátralévő másfél évben válaszolnia kell a Budapest jövőjét érintő, alapvető fontosságú kérdésekre, amelyek közt a közösségi közlekedés jövőbeni szervezeti háttere csak egy.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.