A Soros-törésvonal
civil_tuUnteteUs_stop_soros.jpg
Résztvevők egy szív alakú piros léggömb előtt az Amnesty International (AI) „Stop Soros” törvénycsomag ellen tartott szolidaritási akcióján a Parlament előtti Kossuth téren 2018. június 4-én. A képviselők június 5-én folytatják le az egyes törvényeknek a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat, azaz a „Stop Soros” vitáját.

A Soros-törésvonal

  • Mikecz Dániel
  • 2018. június 6.

Liberális szemmel – Republikon

Lehet-e úgy beszélni a Stop Soros törvénycsomagról, hogy nem ejtünk szót Soros Györgyről?

Hétfőn több jogvédő szervezet tüntetett a kedden benyújtott Stop Soros törvénycsomag ellen. Véleményük szerint az új törvénytervezet kriminalizálná több jogvédő szervezet munkáját, a jogi segítségnyújtást vagy az információk szolgáltatását. A törvénycsomag megfogalmazása szerint ugyanis bűncselekményt követ el, aki a jogellenes bevándorlást segíti elő, azaz a menedékjogi eljárás kezdeményezését segíti azok számára akiknél az nem megalapozott. Maga a jogszabálytervezet azt nem tisztázza, hogyan lehet az eljárás előtt tudomást szerezni arról, hogy valakinek jogos-e vagy sem a menedékkérelme. A jogvédők ugyanakkor nem a jogi ellentmondás-mentesség, hanem a jogállamiság szempontjából kritizálták a csomagot.

A politikai pártok közül eddig a Liberálisok jelezték, hogy nyitottak a jogvédőkkel való együttműködésre. Bősz Anett, a párt immáron független képviselője a civilek kérésére többpárti egyeztetést kezdeményez. Jelenleg még nem lehet tudni, hogy erre mekkora fogadókészség lesz a többi ellenzéki párt részéről. Maga a Stop Soros csomag ugyanakkor nem érhette őket meglepetésként, noha az utolsó pillanatban a kormány változtatott az eredeti javaslaton és nem a jogvédők külföldi támogatásaira vetne ki illetéket, hanem – a már említett módon – elzárással büntetné a jogellenes bevándorlást segítését. Mindez azt mutatja, hogy a kormánynak nem a törvénycsomag tényleges tartalma a fontos.

A lényeg, hogy újra lehessen a hatásosnak tartott sorosozáshoz nyúlni, valamint konfliktust generáljanak a jogvédőkkel, ami igazolja választóik előtt az emlegetett hálózat létezését.

Nem véletlenül fogalmazott úgy a törvénycsomag parlamenti vitájában Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője, hogy „legális segítségnyújtást börtönnel fenyegetünk törvénynek” kellene hívni a beadványt.

false

 

Fotó: MTI - Mohai Balázs

A kormány természetesen nem fogja átkeresztelni valódi funkciójának megfelelően a törvénycsomagot, hiszen éppen a sorosozás a cél. Nem véletlen azonban, hogy miért érzi ennyire hatásos eszköznek: nem csak a saját támogatók mozgósíthatóak, de az ellenzék is megosztható Soros György személyével. A Századvég Alapítvány 2016 végén készített közvélemény-kutatást Soros György tevékenységének megítéléséről. A felmérés szerint az MSZP szavazóinak 26 százaléka látja kedvezőnek a milliárdos filantróp tevékenységét, és 49 százalékuk kedvezőtlennek. A DK esetében 45-26 százalék, az LMP-nél 24-50 százalék volt a kedvező-kedvezőtlen arány. Jóllehet ezek az adatok másfél évesek, továbbá maga a kampány is változtathatott a szavazóik attitűdjein. Mégis joggal lehet azt a következtetést levonni, hogy nem csak az ellenzék, de az egyes ellenzéki pártok is megosztottak a kérdésben. Bár az nem tudható, hogy a pártok tagságán és a vezetőkön belül léteznek-e markáns ellentétek, azonban látszik, hogy szavazói szinten létezik a Soros-törésvonal.

Kérdés, hogy lehet-e úgy beszélni a Stop Soros törvénycsomagról, hogy nem ejtünk szót Soros Györgyről. Érthető, hogy a konfliktusok megelőzése érdekében és azért, hogy ne a Fidesz kommunikációs agendáját erősítse, nem kívánnak belebonyolódni az ellenzéki pártok. Ez még azokra a jogvédő szervezetekre is igaz, amelyeket egyébként támogat a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítványok. Ebben a tekintetben még a Liberálisok vannak a legkényelmesebb helyzetben, hiszen pártelnökük, Fodor Gábor több alkalommal is kifejtette, hogy milyen sokat köszönhet a magyar demokrácia Soros Györgynek.

A Fidesz azonban minden bizonnyal a jövőben is azon lesz, hogy erősödjön a Soros-törésvonal ereje, ami komoly dilemmát jelent az ellenzéki pártoknak. Számukra az egyik megoldás egy világos pozíció választása lehet. A fenti adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a Soros György melletti kiállás nem találkozik az MSZP és az LMP választóinak elvárásával. A nyílt Soros-ellenességgel pedig hitelességüket kockáztatnák, valamint a Fidesznek való állandó megfelelési kényszerbe kerülnének. További problémát jelent, hogy nincsenek az ellenzéki pártok olyan helyzetben, nem rendelkeznek annyi erőforrással, a nyilvánossághoz való olyan hozzáféréssel, hogy képesek lennének a saját szájuk íze szerint átkeretezni a kérdést. Végső soron arra is lehet várni, hogy majd egyszer lecseng az ügy és „beszélhetünk a valódi problémákról”, mint az oktatás és az egészségügy, ami azonban az idei választásokon nem jött be.

(A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában részletesen foglalkozunk a törvényjavaslattal és annak várható következményeivel – a szerk.)

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.