A Soros-törésvonal
civil_tuUnteteUs_stop_soros.jpg
Résztvevők egy szív alakú piros léggömb előtt az Amnesty International (AI) „Stop Soros” törvénycsomag ellen tartott szolidaritási akcióján a Parlament előtti Kossuth téren 2018. június 4-én. A képviselők június 5-én folytatják le az egyes törvényeknek a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat, azaz a „Stop Soros” vitáját.

A Soros-törésvonal

  • Mikecz Dániel
  • 2018. június 6.

Liberális szemmel – Republikon

Lehet-e úgy beszélni a Stop Soros törvénycsomagról, hogy nem ejtünk szót Soros Györgyről?

Hétfőn több jogvédő szervezet tüntetett a kedden benyújtott Stop Soros törvénycsomag ellen. Véleményük szerint az új törvénytervezet kriminalizálná több jogvédő szervezet munkáját, a jogi segítségnyújtást vagy az információk szolgáltatását. A törvénycsomag megfogalmazása szerint ugyanis bűncselekményt követ el, aki a jogellenes bevándorlást segíti elő, azaz a menedékjogi eljárás kezdeményezését segíti azok számára akiknél az nem megalapozott. Maga a jogszabálytervezet azt nem tisztázza, hogyan lehet az eljárás előtt tudomást szerezni arról, hogy valakinek jogos-e vagy sem a menedékkérelme. A jogvédők ugyanakkor nem a jogi ellentmondás-mentesség, hanem a jogállamiság szempontjából kritizálták a csomagot.

A politikai pártok közül eddig a Liberálisok jelezték, hogy nyitottak a jogvédőkkel való együttműködésre. Bősz Anett, a párt immáron független képviselője a civilek kérésére többpárti egyeztetést kezdeményez. Jelenleg még nem lehet tudni, hogy erre mekkora fogadókészség lesz a többi ellenzéki párt részéről. Maga a Stop Soros csomag ugyanakkor nem érhette őket meglepetésként, noha az utolsó pillanatban a kormány változtatott az eredeti javaslaton és nem a jogvédők külföldi támogatásaira vetne ki illetéket, hanem – a már említett módon – elzárással büntetné a jogellenes bevándorlást segítését. Mindez azt mutatja, hogy a kormánynak nem a törvénycsomag tényleges tartalma a fontos.

A lényeg, hogy újra lehessen a hatásosnak tartott sorosozáshoz nyúlni, valamint konfliktust generáljanak a jogvédőkkel, ami igazolja választóik előtt az emlegetett hálózat létezését.

Nem véletlenül fogalmazott úgy a törvénycsomag parlamenti vitájában Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője, hogy „legális segítségnyújtást börtönnel fenyegetünk törvénynek” kellene hívni a beadványt.

false

 

Fotó: MTI - Mohai Balázs

A kormány természetesen nem fogja átkeresztelni valódi funkciójának megfelelően a törvénycsomagot, hiszen éppen a sorosozás a cél. Nem véletlen azonban, hogy miért érzi ennyire hatásos eszköznek: nem csak a saját támogatók mozgósíthatóak, de az ellenzék is megosztható Soros György személyével. A Századvég Alapítvány 2016 végén készített közvélemény-kutatást Soros György tevékenységének megítéléséről. A felmérés szerint az MSZP szavazóinak 26 százaléka látja kedvezőnek a milliárdos filantróp tevékenységét, és 49 százalékuk kedvezőtlennek. A DK esetében 45-26 százalék, az LMP-nél 24-50 százalék volt a kedvező-kedvezőtlen arány. Jóllehet ezek az adatok másfél évesek, továbbá maga a kampány is változtathatott a szavazóik attitűdjein. Mégis joggal lehet azt a következtetést levonni, hogy nem csak az ellenzék, de az egyes ellenzéki pártok is megosztottak a kérdésben. Bár az nem tudható, hogy a pártok tagságán és a vezetőkön belül léteznek-e markáns ellentétek, azonban látszik, hogy szavazói szinten létezik a Soros-törésvonal.

Kérdés, hogy lehet-e úgy beszélni a Stop Soros törvénycsomagról, hogy nem ejtünk szót Soros Györgyről. Érthető, hogy a konfliktusok megelőzése érdekében és azért, hogy ne a Fidesz kommunikációs agendáját erősítse, nem kívánnak belebonyolódni az ellenzéki pártok. Ez még azokra a jogvédő szervezetekre is igaz, amelyeket egyébként támogat a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítványok. Ebben a tekintetben még a Liberálisok vannak a legkényelmesebb helyzetben, hiszen pártelnökük, Fodor Gábor több alkalommal is kifejtette, hogy milyen sokat köszönhet a magyar demokrácia Soros Györgynek.

A Fidesz azonban minden bizonnyal a jövőben is azon lesz, hogy erősödjön a Soros-törésvonal ereje, ami komoly dilemmát jelent az ellenzéki pártoknak. Számukra az egyik megoldás egy világos pozíció választása lehet. A fenti adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a Soros György melletti kiállás nem találkozik az MSZP és az LMP választóinak elvárásával. A nyílt Soros-ellenességgel pedig hitelességüket kockáztatnák, valamint a Fidesznek való állandó megfelelési kényszerbe kerülnének. További problémát jelent, hogy nincsenek az ellenzéki pártok olyan helyzetben, nem rendelkeznek annyi erőforrással, a nyilvánossághoz való olyan hozzáféréssel, hogy képesek lennének a saját szájuk íze szerint átkeretezni a kérdést. Végső soron arra is lehet várni, hogy majd egyszer lecseng az ügy és „beszélhetünk a valódi problémákról”, mint az oktatás és az egészségügy, ami azonban az idei választásokon nem jött be.

(A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában részletesen foglalkozunk a törvényjavaslattal és annak várható következményeivel – a szerk.)

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.