A Mi Magunk célja általánosságban a magyar szuverenitás és önrendelkezés hangsúlyozása lehet, valamint a Jobbik vezetésétől való függetlenségük. Maga a platform megalapítása a pártszakadást is előrevetíti. Ahogy azt már több elemző és cikk is felvetette, hasonló folyamatok játszódtak le az MSZP–DK és az LMP–Párbeszéd viszonylatában, hiszen mindkét esetben előbb platformot alapítottak a későbbi szakadárok. A Jobbik alapszabálya ráadásul nem ad lehetőséget platformok alapítására, továbbá Mirkóczki Ádám is kizárta a Jobbikon belüli klikkesedést. A korábban szövetségesként emlegetett Dúró Dóra is visszalépett, ugyanakkor a frakció egysége korántsem jelzi a párt egységét, hiszen Toroczkai 46 százalékos eredményt ért el az elnökválasztáson.
A Mi Magunk esélyeit ugyanakkor nemcsak az befolyásolja, hogy mekkora támogatottsággal bír a tagság körében, hanem az is, hogy van-e lehetőség újból egy radikális jobboldali mozgalmi párt megalakítására. A Jobbik megerősödésében ugyanis kiemelt szerepe volt a 2006-os őszödi beszéd utáni gyakran erőszakos jobboldali tüntetéseknek és a párt félkatonai szervezetének, a Magyar Gárdának. A magyar jobboldali radikális mozgalom rendszerváltás utáni történetében ugyanis három különböző szakasz, formáció különíthető el. Az egyik a már a rendszerváltás előtt megjelent szkinhed mozgalom volt, amely ifjúsági szubkultúraként jelentkezett, ellenségképét pedig a rivális szubkultúrák, külföldi diákok és cigány származásúak alkották. A második csoport a népi radikálisok, amelyet elsősorban a MIÉP képviselt. Ők a népi-urbánus vitában az előbbi pozíciót foglalták el, noha kifejezetten városi pártról volt szó. A 2000-es évek elején megjelenő, majd fokozatosan egyre dominánsabbá váló új radikális mozgalom és annak legfontosabb szervezete, a Jobbik képes volt egyesíteni az ifjúsági szubkultúrát a párt szervezettségével, miközben vidéken is meg tudott erősödni a cigánybűnözés tematikájának beemelésével. A Jobbik mint mozgalmi párt megerősödéséhez ugyanakkor kellett a baloldal hitelvesztése, és a szavazók jelentős részének az európai integrációból való kiábrándulása is.
A jelenlegi körülmények között egy új, radikális jobboldali mozgalmi párt megalapítását azonban jelentősen megnehezíti, hogy a Fidesz már lefedi a jobboldal szélső spektrumát is. Menekültellenességben nehéz rákontrázni a Fideszre, továbbá a Soros Györgyöt és a barna bőrű menekültek fotóit használó kampányok úgy képesek beindítani az antiszemita és cigányellenes reflexeket, hogy szalonképesnek tűnhet az üzenet és a befogadó is. Ilyen körülmények között egy explicit cigányellenes üzenet tömeges támogatást és a tabudöntésből eredeztetett hitelességet aligha hozhat, inkább stigmát jelenthet egy új formációnak. Az új jobboldali jelenség, a politikai korrektséget támadó magyar „alt-right” sem Toroczkaiéknál, hanem a korábbi „polgári undergroundból” kinőve a Fidesz közelében szerveződik. Nem véletlen, hogy nem lehetett hallani az elmúlt évben a Betyársereg, az Érpataki Modell Országos Hálózata és az Identitárius Egyetemisták Szövetsége (Identitesz) által tavaly nyáron meghirdetett új szélsőjobboldali erőről sem.
Ilyen körülmények között kérdéses, hogy kellő szervezeti erőforrások nélkül a Jobbik elégedetlen tagsága elegendő lenne-e egy olyan mozgalmi háttér megteremtésére, ami garantálná egy új radikális jobboldali párt megerősödését és fennmaradását.
Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.
Liberális szemmel – Republikon
Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.
