A kormány hétfőn jelentette be, hogy arra tesz javaslatot, hogy az Országgyűlés vonja vissza a vasárnapi zárva tartásról rendelkező 2014. évi CII. törvény, és ezzel álljon vissza minden tekintetben a 2015. március 14-i állapot. A vasárnapi zárva tartás visszavonását azzal indokolták a beterjesztők, hogy “megosztó téma maradt”, “az embereket nem sikerült” meggyőzniük és “nem kevesen próbálnak politikai tőkét kovácsolni magunknak” (sic!) a segítségével. A kormány számára a legfontosabb ügy a kvótanépszavazás kérdése, ezért sem tartják időszerűnek egy másik népszavazás lefolytatását, ami egyrészt drága lenne, másrészt veszélyezteti azt a nemzeti egységet, amire szükség van Brüsszellel szemben. Nem kell agyafúrt politikai elemzőnek lenni ahhoz a megállapításhoz, hogy a praktikus megfontolásokra és a kormányzati reszponzivitására való hivatkozás mögött valójában a népszavazási kudarc elébe ment a kormány a zárva tartás eltörlésével. Nem sok ügyben fújt visszavonulót a kormány, a vasárnapi zárva tartás eltörlése tehát lehetőséget ad annak megértésére, hogy mi az, amit bármi áron el akar kerülni.
| ||
Orbán Viktor kormányát a 2010 óta tartó két ciklus alatt csupán két alkalommal sikerült meghátrálásra kényszeríteni. Az egyik a 2012-13-as hallgatói tüntetések, a másik a 2014-es netadós tüntetés. A második Orbán-kormány alatt sem a nyugdíjkedvezmények megvonása ellen tüntető szakszervezetek, majd az abból kinövő bohócforradalom, sem elsősorban az új médiatörvény és az Alaptörvény ellen tüntető Milla nem volt képes arra, hogy valamelyik intézkedésének revíziójára kényszerítse a fideszes többséget. A hallgatók és tanulók, valamint a netadós tüntetők azért tudták térdre kényszeríteni a kormányt, mert korábban még nem ismert tömegek tüntettek a köztereken. Ezekkel a megmozdulásokkal szemben a szakszervezetek és a Milla körül csoportosuló liberális véleményformálók a kormány számára kiismerhető ellenfélnek számítottak, nem tudtak nagy meglepetést okozni. Az Orbán kormány számára tehát elsődleges szempont, hogy kerülje a bizonytalanságot, és kézben tartsa az eseményeket. A vasárnapi boltbezárásról tartandó népszavazásnak nem elsősorban az eredménye, hanem az általa kiváltott és nem irányítható politikai következmények az igazán kockázatosak.
A bizonytalanság forrása azonban nem csupán az, hogy nem a kormánypárt az irányítója az adott folyamatnak, hanem a benne szereplők nagy száma is. A Fideszt láthatóan csak azok az akciók érintik érzékenyen, amelyeknél arra lehet következtetni, hogy a kormány mögött nincsen többség. Ezek lehetnek nagyszámú utcai tüntetések, vagy egy sikeres, sok választót mozgósító népszavazás és annak kampánya. Az ilyen akcióknak lehet közvetett hatása az elkövetkező választás eredményére, azonban fontosabb mindennek a következménye a kormányzás többségi vezérelvére. A Fidesz ugyanis nem a demokratikus, jogállami döntéshozatali eljárásra hivatkozik a politikacsinálás során, hanem a választások során kapott többségi – korábban kétharmados – támogatásra. Ennek a felhatalmazásnak a birtokában a kormányt megilleti a jog, hogy saját (tehát „a magyar emberek”) akaratát érvényesítse a liberális politikai gondolkodásban központi szerepet játszó független intézmények, valamint a fékek és ellensúlyok ellenében is. E többségi vagy republikánus demokráciafelfogás értelmében beszél a miniszterelnök a magyarokról mint politikai közösségről többes szám első személyben. A szuverenitás forrása a kulturális és történelmi azonosság alapján értelmezett politikai közösség, amely a választások során felhatalmazást biztosít a kormánynak. A nemzeti konzultációk sem azt a célt szolgálják, hogy bővítsék az állampolgári részvételt, hanem hogy hivatkozási alapot teremtsenek a kormánynak az intézkedései igazolására. A sokakat megmozgató tüntetések és a népszavazási vereség a többségi felhatalmazás tézisét kezdi ki. A kormány számára tehát életbevágó, hogy elkerülje a látszatát is annak, hogy nem rendelkezik a többség támogatásával.
A vasárnapi boltbezárás visszavonásának ugyanakkor az ellenzéki cselekvési stratégiákra nézve is van tanulsága. Minden korlátozás ellenére érdemes élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az egyes intézmények még nyújtanak. Igaz, hogy nem mindegyik ad lehetőséget olyan szintű publicitásra, mint amilyen a népszavazás intézménye, és nem található minden bokorban olyan ügy, mint a vasárnapi zárva tartás. A kormány visszavonulása azonban lehetőséget ad arra, hogy az ellenzék számba vegye a rendelkezésre álló eszközöket és a valódi eredménnyel kecsegtető célokat.
