Bódi Cintia négyes-ötös eredménnyel végezte a nyolcadik osztályt az alsózsolcai Herman Ottó Általános Iskola 2. számú, Benedek Elekről elnevezett tagiskolájában. Ide jár minden roma gyerek az iskolához közeli, a köznyelvben cigánytanyának, hivatalosan Ótanyának nevezett városrészből. A lány szerencsés volt, mert nyolcadikban az Útravaló – Macika esélyegyenlőségi program keretében mentort kaphatott, osztályfőnöke segítette a felkészülésben, így tavaly sikerült is bejutnia a miskolci Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolába. Mentőápolónak készül, azt mondja, a követelmény itt jóval magasabb, de mindenáron el akarja végezni a középiskolát. „A többiekhez képest nagyon le vagyok maradva. Az angolkönyvemben egy szó sincs magyarul, otthon sem tud senki segíteni, és nincs internetünk, hogy ott megnézném a szavakat. Most lesz egy javító dolgozat, úgy készülök rá, hogy többször leírom a szavakat, de kimondani nem tudom őket.”
Lehetőségek
Az ötgyermekes Bódi család vakolatlan, de rendezett, tiszta házában csak a napközben fűtetlen konyhában van asztal, a gyerekek a szobában melegednek. Az apa az alsózsolcai Samina Kft.-nél dolgozik betanított munkásként. Ő, Cintia és a szintén Miskolcon tanuló testvére is otthonról visz ennivalót, az ebédet nem tudják befizetni. A helyben tanuló általános iskolás testvérei azonban még napi háromszori ingyenes étkezést kapnak, ami nagy segítség a családnak.
Cintia unokatestvére, Vas Krisztofer is az alsózsolcai 2. számú általános iskola jól teljesítő tanulói közé tartozott, ezért mindenki arra számított, ha valaki, ő biztosan valóra váltja álmát, és jelentkezik a miskolci rendészeti szakközépiskolába. Végül mégsem jelentkezett, a bal karján ugyanis két tetoválás van, és ez állítólag kizáró ok a felvételin. Most másodéves a miskolci Eötvös József Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol kőműves-hidegburkolónak tanul. Mindenképp érettségit akar szerezni, amihez a hároméves szakmunkásképző után még három évet kell iskolába járnia nappalin, már ha szülei képesek finanszírozni a tanulmányait. Nevelőapja betonszerelőként egy jó hónapban napi 12 óra munkával 150 ezer forintot is megkeres. „20 ezer forint ösztöndíjat kapok, ebből fedezem a napi szükségleteimet, és ebből ruházkodom. Édesapám 25 éves korában agyvérzésben meghalt, anyám három gyermekkel magára maradt, a nevelőapámtól lett még három testvérem. A legnagyobb testvéremnek már van egy kisfia, ő és az élettársa is a családdal lakik” – meséli Krisztofer.
A főút és a Sajó között elterülő „cigánytanya” utolsó utcájában, Krisztoferéktől alig néhány háznyira lakik a hat évvel ezelőtti romák elleni gyilkosságsorozat egyik túlélője. A befejezetlen, csatornázatlan, villany nélküli szocpolházakban élők szegénységtől feszített társadalma úgy véli, „a fiatalember jól járt, mert csak meglőtték, és bár kicsit sánta maradt, autót vehetett a kártérítésből”.
A telep a családsegítő szolgálat szerint is a hatezer lakosú Alsózsolca leggyorsabban benépesülő városrésze. A szennyvízhálózat és a hulladékszállítás hiánya miatt a területen, ahol több száz óvodás-, iskoláskorú gyerek él, állandó a fertőzésveszély. A házak mögött kevés helyen közelíthető meg a budi a téli sárban, az utcákon és a telep mellett folyó Sajó partján a szemét közül sötétedéskor előmerészkednek a patkányok. Az áramot általában „lekötik”, de van, aki kártyás órát használ. A vizet szinte mindenki a közkútról hozza, a családok minden tagjának kell vizet hordania. Mosáskor egy nyolc-tíz tagú családnál elfogy akár húsz vödör víz is, a teknőben való fürdésnél azonban lehet a vízmennyiséggel spórolni. A férfiak készülnek a télre, kiskocsival, kerékpárral járnak fát gyűjteni. Rengeteg kutya kószál szabadon. Krisztofer azt mondja, a kutyák miatt este csak kővel és bottal a kézben szabad elindulni otthonról, jó, ha az ember fürgén tud futni.
Együtt könnyebb
Cintia és Krisztofer kicsi koruktól járnak a helyi metodista roma közösségbe. Míg a lány a szüleivel együtt vesz részt a vasárnapi istentiszteleteken, a fiú – bár nyolcfős családja is hívőnek mondja magát – egyedül jár templomba. A 400 embert befogadni képes, idén október 11-én átadott első magyarországi roma templom elsősorban a magyar és az amerikai metodista egyház adományaiból épült, de a kormány is hozzájárult tízmillióval, hogy padlófűtés legyen. A 65 éves missziós múltra visszatekintő alsózsolcai roma egyházközösség alapítója, Szuhánszky János még szabad téren és cigánykunyhókban tartotta az istentiszteleteket, majd a 80-as években Erdei Nagy László lelkész felajánlotta saját családi házát ezekre az alkalmakra. Miután a gyarapodó létszámú közösség kinőtte az imaházat is, a virginiai metodista egyház támogatásával templomépítésbe fogott.
Horváth Henrik, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője is tagja a közösségnek. Ő volt az, aki tavaly augusztusban demonstrációt szervezett, amelyen másfél száz helybeli roma kért bocsánatot Alsózsolca lakóitól, miután négyen bántalmaztak egy idős férfit a saját udvarán. Horváth mindvégig azt hangoztatta, hogy az elkövetők nem tősgyökeres alsózsolcai lakosok, hanem betelepültek voltak. „Akkor az egész átment cigányozásba, miért járnak a romák tömegesen a postára, a takarékba, a boltba, el kell venni tőlük a segélyt, a polgármester asszony körlevelet indított, hogy ezt a környékbeli polgármesterek is írják alá – emlékezik vissza Horváth. (Az esetről lásd: Felőrli az idegeket, Magyar Narancs, 2013. október 10.) – A városban van egy nevelőintézet, ahol mintegy kétszáz, főként roma származású fiút nevelnek, akikkel folyamatosak az összetűzések. Bandáznak és lopnak, és a helyi cigányság nagyon nehezen érte el, hogy a gyerekeinket ne mossák egybe velük. Oyan könnyű kimondani, hogy már megint a cigányok loptak, aztán rendre kiderül, hogy a mi gyerekeinknek semmi köze a városban elkövetett kisebb bűntettekhez.” Horváth abban bízik, hogy Szilágyi Lászlóval, az Összefogás Alsózsolcáért Egyesület színeiben megválasztott új polgármesterrel és az Összefogás többségbe került képviselőivel közösen enyhíteni tudják a feszültségeket. Biztatónak tartja, hogy 2015-re 140 alsózsolcai munkanélküli kap nyolc hónapig munkát a Start közmunkaprogramban. „Amennyiben közmunkával helyettesítik, el tudom fogadni a szociális és a lakhatási segély megszüntetését is” – jegyzi meg.
Horváth korábban szenvedélyes kártyás volt. „Ha összejöttünk valakinél, egy este százezrek cseréltek gazdát.” Amikor a házassága emiatt válságba került, a metodista gyülekezet segítségével képes volt változtatni. Arra a kérdésre, hogy milyen függőségekkel kell megharcolni a telepieknek, a kisebbségi vezető elsőként a közeli hipermarketben kapható, a telepiek által „szőlő nélküli csövesbornak” nevezett italt említi. Droggal szerinte kevesen élnek; a felekezet papja, illetve az egyház elöljárói mindenben segítenek a bajbajutottaknak.
Krisztofernek is a kártya a szenvedélye, amiről még nem tudott teljesen leszokni, de igyekszik. „Ha olyan mélyponton vagyok, hogy úgy érzem, most el kell mennem kártyázni, akkor inkább elmegyek Marikához. Ő a felekezetünk egyik elöljárója, azt mondta, hozzá bármikor mehetek, akár éjszaka is. Ilyenkor mindig imádkozunk és beszélgetünk. A templomban és nála biztonságban érzem magam, jó, hogy van kihez fordulnom, van kire támaszkodnom. Sajnos anyám is imádkozik, hogy szabaduljon meg, de neki sem sikerül” – mondja.
Egyszer kiautózni
Az első magyarországi roma templom felszentelésére más felekezettől is érkeztek elöljárók, püspökök. A helyi lelkész Krisztofert kérte fel igeolvasásra. „Nagyon meglepődtem, és izgultam annyi lelkész elé kiállni. Többször megakadt a hangom, és meg is álltam egyszer, de végig nagyon büszke voltam, hogy engem választottak” – emlékezik. Bár az iskolában erőssége volt a magyar, még nem volt könyv, amit végigolvasott volna. „Általánosban a tankönyvből olvastam, a szakközépben viszont úgy oldják meg, hogy megnézzük filmen a kötelező irodalmat.” Otthon nem ilyesfajta, hanem inkább természet- és túlélőfilmeket néz. „Amikor hazajövök az iskolából, megcsinálom a dolgomat, aztán átmegyek a barátnőmhöz, neki sokkal nagyobb szobája van, ők jobban élnek, nem itt laknak a telepen, hanem az út másik oldalán. Minden este megnézzük az Éjjel-nappal Budapestet és az RTL-híradót, onnan tudom, hogy az emberek nagyon bekeményítettek a netadó miatt.”
Budapest azonban iszonyú messze van az alsózsolcai Ótanyától. Krisztofer arra hajt, hogy régi álmát megvalósítva egyszer rendőr legyen. Addig is szeretne befizetni autóvezetői tanfolyamra az árvaságijából, aztán valahogy összerakni kétszázezer forintot egy kocsira, és a barátnőjével elautózni valahová a környéken.
