„El kell érnünk a fiatalokat, azt a nyelvet kell megtanulnunk, ahogy a ma fiataljai beszélnek, ezért azt várja el a bizottságtól (ti. Orbán Viktor – P. M.), hogy fancy, szexi és trendi legyen” – mondta Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa, a Terror Háza Múzeum vezetője egy fancy mosoly kíséretében még tavaly év végén a szervező ’56-os emlékbizottság alakuló ülésén. A programsorozat „egyik fő célpontja” a fiatalság tehát. A másik fő célról ugyanezen jeles eseményen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és az emlékbizottság elnöke beszélt: helyre kell állítani ’56 emlékének 2006-os meggyalázását, és a hősök ünneplése mellett nem szabad megfeledkezni a bűnösökről, hiszen Magyarország alaptörvénye is rögzíti, hogy a forradalom vérbe fojtásáért és az azt követő megtorlásért az MSZMP és csatolt részeinek a vezetői felelnek.
Fancy
Azt, hogy a 13,5 milliárd forintos büdzséből gazdálkodó emlékév mennyire érte el eddig céljait, milyen hatékonyan költi e nem kevés pénzt – amely összeg a magyar kultúra legfőbb finanszírozó szerve, a Nemzeti Kulturális Alap éves pályázati keretének majdnem kétszerese –, egyelőre nehéz megmondani, mert a bizottság nem enged betekintést a szerződésekbe, és a pontos vállalásokról, a pénzek kifizetéséről sem ad információt. Schmidt Mária Átlátszónak adott válasza szerint az „zavarná az emlékév lebonyolítását”. Augusztus végén az emlékév honlapjára is felkerült egy válaszlevélminta a közadatigénylések elutasítására, úgyhogy nem mondhatja egy adatigénylő sem, hogy nem tudhatta, mire számítson. Schmidt ebben nem a zavartalan lebonyolításra hivatkozik, hanem arra, hogy még nem véglegesek a szerződések.
| ||
Így az emlékévre költött közpénzekről csak közvetve, a már megrendezett programokra ellátogatva vagy a hivatalos tájékoztatás alapján szerezhetünk információkat. A nyertes pályázatokat tetszetős listán gyűjti a honlap, de a projektekről nem túl bőbeszédű, a támogatott rendezvényekről, kiadványokról, emlékhelyekről csak egypár mondatos alaptájékoztatást ad. A 444.hu-nak még áprilisban sikerült annyit kiszednie az emlékbizottságból, hogy a 13,5 milliárdból 7,5-et osztanak szét pályázati úton civil szervezetek, közintézmények és önkormányzatok között, 4,6 milliárd jut a központi ünnepi programokra. A maradék közel másfél milliárd sorsáról akkor az emlékbizottság nem mondott semmit, ráadásul a 13,5 milliárdos összeg nem az emlékév teljes büdzséje, ezenfelül közel másfél milliárdot költöttek reklámokra, és az emlékévet lebonyolító, a Terror Háza Múzeumot is fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány közbeszerzéseket is kiírt. Így kapott például a Müpa 850 millió forintot nemzetközi rendezvények szervezésére, és így jutott a Száraz Istvánhoz köthető Frank Digital Kft. közel 230 millióhoz egy roppant szexi feladatra, az „Y- és Z-generáció szemléletformálására”. Az Átlátszó birtokába jutott szerződés szerint a tűzfalfestéseknek, monumentális épületháló-reklámoknak, a virtuális valóság mobilalkalmazásnak és az animált épületvetítéseknek a következő alapüzenetet kell eljuttatnia a fiatalokhoz: „Nem mindegy, melyik oldalra állsz, nem maradhatsz semleges, van olyan, hogy jó és rossz, a szabadságért harcolni kell, a patriotizmus pozitív”.
A nyertes pályázatokat a magyarforradalom1956.hu listázza; számlálója alapján október 14-ig 1744 beérkezett pályázatból 916-ot talált nyertesnek a harmincfős bírálóbizottság – vagyis minden másodikat. A pályázatok értékelésére és kezelésére szolgáló rendszer kidolgozására durván kétszázmilliós közbeszerzést írtak ki. Ennek leírásából tudjuk, hogy a projekt hasonló arányokkal, de ötezer pályázattal számol az emlékév lezárulásáig. A bírálóbizottság tagjai a 444.hu szerint havi bruttó 200 ezer forintot kapnak a munkájukért, és minden elbírált pályázatért ezenfelül jár bruttó tízezer. A bizottságban ül többek között Baczoni Dorottya, a Terror Háza Múzeum történésze, Batta András, a Zeneakadémia professzora, Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója, Böszörményi-Nagy Gergely Design Terminal-főigazgató, Császár Angéla színész, Hegedűs Bálint, a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója, Mezey Katalin író és Porogi András, a Toldi Ferenc Gimnázium igazgatója. A harminc főből négyen kötődnek szorosabban a Terror Háza Múzeum vezetéséhez, tizenegyen tagjai a Magyar Művészeti Akadémiának. Ennél jóval többet is meg szerettünk volna tudni a bírálóbizottság munkájáról – elsősorban az érdekelt minket, ki és milyen elvek szerint állította össze a csapatot, pontosan hogyan zajlik a munka, hány bíráló értékel egy pályázatot, alkalmaznak-e egységes pontozásos rendszert, indokolnak-e az elutasításnál –, de a több ímélcímre is elküldött kérdéssorra semmiféle választ nem kaptunk lapzártáig.
Trendi
Hat kategóriában lehet pályázni, a tortából a legnagyobb szeletet a minisztériumi háttérintézményeknek, államháztartási és államigazgatási szerveknek, „valamint az Emlékbizottság által kiemeltnek minősített” szervezeteknek kiírt Angyal István-pályázat hasítja ki. A Külgazdasági és Külügyminisztérium egymaga elvitte a nyílt források egyhetedét az egymilliárd forintos tétellel. Ebből ünneplik meg a külföldi nagykövetségeken és magyar intézetekben a forradalmat, nyilvánvalóan óriási tömegek izgatott várakozását kielégítve. A terv nemes és globális, a kormány célja, hogy a rendezvényeken „a hősök emlékezetének ápolását és példaként a világ elé tárását az országimázs-építés szolgálatába állítsák”. Továbbhaladva a bőkezűen támogatott pályázatok során, kétszázmilliót nyert a Magyar Állami Operaház a magyar évad kiemelt produkcióira. A Kádár utolsó beszédét például a Pinceszínházban adják majd elő; ez volt az a darab, amelyet az Opera korábban Ákos nevével hirdetett a programfüzetében, állítása szerint tévedésből. Százmilliót nyert az Esztrád Színház Egyesület a nyáron előadott Itt élned, halnod kell című rockoperára, a bökkenő ezzel csak az volt, hogy a rendező Koltay Gábor egyszer már ugyanezzel a címmel levezényelt egy történelmi megemlékezést 1985-ben az április 4-i felszabadulási ünnepségen. Hatvanötmillió forinttal támogatta a bizottság azt az előadást, amelyben az ország vezető tánc- és néptáncegyüttesei vettek részt, és negyvenmillióból gazdálkodhat a Magyar Írószövetség, amibe belefér a fiatalos Versek szódával irodalmi talkshow-sorozat és egy szabadtéri kiállítás.
Ebben a kategóriában leesett negyvenmillió az Országos Széchényi Könyvtárnak a Szabad Európa Rádió forradalom alatt elhangzó műsorfolyamának feldolgozására és közzétételére, harmincmillió forint az MMA-nak egy kiadványra és egy rendezvényre, nyolcmillió a Magyar Cserkészszövetségnek a kommunizmus alatti katakombacserkészet tudományos feltárására. Az állami alapítású, Szakály Sándor vezette Veritas Történetkutató Intézet húszmillióból tárhatja fel a szuezi válság és a magyar forradalom nemzetközi összefüggéseit, ehhez egyiptomi levéltárakban is kutathatnak.
A csodálatos nevű Büszkeségpont-pályázaton köztéri emlékművek, szobrok állítását, felújítását, avatását támogatja a bizottság: Erdőkertestől Tényőn át Zimányig mindenhol lesz egy szép emlékhely, Bágyogszováton például 3,7 millió forintból, míg Nagykovácsiban az önkormányzat épületében alakítanak ki emlékszobát dr. Schmid Imrére, az első szabadon választott polgármesterre és ’56-os bebörtönzöttre emlékezve. Tudományos és irodalmi kiadványokat is bőkezűen támogat a bizottság. Itt is száz fölötti nyertes projektről beszélhetünk, szúrópróbaszerűen szemezgetve a listából: Oláh Mátyás László szobrászművész 4,5 millió forintot kap egy portréalbumra, miközben Oláh Mátyás László és a pályázatban szintén szereplő testvére, Oláh Katalin annak a Mezey Katalinnak a gyerekei, aki ott ül a bírálóbizottságban. A Litera.hu hárommillióból indíthat pályázatot ügynökakták irodalmi feldolgozására, dr. Neducza Náda pedig 600 ezer forintból fordíthatja angol nyelvre Ócsai Károly szobrászművészről – öt éve elhunyt férjéről – szóló monográfiáját. A listán magasnak számító 4,2 millió forintot kapott az Osiris Kiadó Rainer M. János nagy ’56-os könyvéhez, a Kereszténydemokrata Néppárt alapítványa, a Barankovics Alapítvány 1,1 millióból hozhatja össze a Magyar kereszténydemokraták és 1956 című kiadványt. Susa Éva pedig annak ellenére kapott kétmillió forintot a Nagy Imre és sorstársainak kihantolása és azonosítása című könyv „szellemi munkálatainak elvégzésére”, hogy a kormány ugyanerre a kötetre még tavasszal odaítélt kétmillió forintot a Kortárs Alapítványon keresztül. Több olyan magánszemély van a listán, aki arra kapott pénzt, hogy saját életét megírja.
Szexi
A Sinkovits Imre-pályázat a tudományos és kulturális rendezvényeké, itt is bőven száz fölötti a támogatott pályázatok száma olyan nevekkel a listán, mint a Mu Színház Közhasznú Kft., az Együtt Bükkszenterzsébetért Roma-Magyar Egyesület, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Iskolaalapítványa vagy a Nemzeti Színház Zrt. Ez utóbbi huszonötmillió forintot kapott Szilágyi Andor Tóth Ilona című drámájának ősbemutatójára, míg a Vígszínháznak egy Bartis Attila-darabra csak négymillió, a Katona József Színház ünnepi estjére pedig kétmillió jutott. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem több mint 4,5 millióból szervezhet konferenciát a forradalomról, a Nyugállományú Légvédelmi Tüzérek Bajtársi Egyesülete pedig mintegy 900 ezer forintból emlékezik majd Nagyorosziban.
Közel félszáz mozgóképet, dokumentumfilmet, forgatókönyvet támogatott eddig a bizottság a Zsigmond Vilmos-pályázaton, és a Filmalappal együttműködésben egy ’56-os filmfesztivált is beígértek, hiszen Andy Vajnának „’56 a szíve csücske valamilyen formában”, ám erről többet egyelőre nem lehet tudni. Érdekesebb ennél a romkocsmáknak kiírt pályázatcsoport, hiszen köztudottan az említett vendéglátóhelyeken fordulnak elő legnagyobb sűrűségben a fancy, szexi és trendi fiatalok. Két tucat romkocsmában pörög már a kampány, például az Andrássy úti Hello Baby bar négymillióból kínál rendhagyó programként ’56-os divatbemutatót, egy csepeli motoroskocsma kétmillióból, a pécsi Csinos presszó hárommillióból emlékezik. A Dürer kert a maga módján és stílusában emlékezik meg a neki ítélt négymillió forintból, tudtuk meg egy munkatárstól. Lesz könyvbemutató, diafilmvetítés és tematikus Budapest Bár-koncert. Kérdésünkre a Dürerből közölték, hogy hozzájuk a teljes összeg megérkezett. Erre azért kérdeztünk rá, mert korábban a kifizetések akadozásáról lehetett hallani.
Ha a Szigeten 300 millióból megvalósított ’56-os graffitifal vagy a Balaton Soundon árult Budapest ’56 fantázianevű koktél – nem Molotov-koktélról van szó, hanem egy rész pálinka és hat rész pezsgő elegyéről – sem rázta volna fel a fiatalságot, ott van még a kétségtelenül emlékezetesre sikerült Desmond Child-himnusz, amely állítólag úgy került ötvenmillió forintba, hogy a slágergyáros ingyen adta az államnak az egyébként már 2006-ban megírt nótáját. Minden forintot megért, hiszen ha nem is szupertrendi eredeti, de a dal „halszagú” paródiája tényleg széles közönségrétegeket megérintett. Ne feledjük, Childot maga Orbán Viktor kérte fel a dal megírására!
Az 56-os emlékév és a fiatalság kapcsolatát én speciel akkor ismertem meg a maga teljességében, amikor ellátogattam a VIII. kerületi Horváth Mihály téren berendezett Pesti Srácok Emlékparkba. Vasárnap kora délután itt műanyag lövedékkel megtöltött Kalasnyikov gépkarabéllyal lehetett lődözni egy vörös csillagra a téren lézengő 8–14 év közötti fiúk és az arra sétáló kisgyerekes családok legnagyobb örömére. „A fegyverek gyakorlatilag hangtalanok, de kipróbálásuk mégis visszarepít
a forradalmi időkbe” – állítják a szervezők az emlékpark honlapján. De nemcsak korabeli puskákat, gépfegyvereket, pisztolyokat vehetett itt kézbe minden gyerkőc, hanem a Haditechnika magazin legfrissebb számait is ingyen felmarkolhatta bárki. A lövészetet szervező Honvédelmi Klub pisztolytáskás munkatársai az érdeklődő lurkóknak az általuk üzemeltetett taktikai élményparkot is nagy kedvvel ajánlották, a nyári táborban pedig minden tízévesről kiderül, mennyit bír, és le tudja-e győzni saját magát. Az emlékpark megvalósítására a Fidesz-közeli pestisracok.hu-t kiadó Gerilla Press Kft. 68 millió forintot kapott az ’56-os emlékbizottságtól.
