A program a természettudományos iskolai oktatás fejlesztésére, azaz új iskolai fizika- és kémiatermek kialakítására jött létre. A koordinálást végző Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a helyi önkormányzatokkal és a központi fenntartó Klikkel együtt uniós forrásból 14 milliárd forintot költött 44 vidéki és 8 fővárosi iskolai labor fejlesztésére. Egy-egy város a fejlesztésre kb. 300 milliót kapott, ám hamar kiderült: egy labor kialakítása meg sem közelíti ezt az összeget, még akkor sem, ha nagyon-nagyon drágán veszik meg a kísérleti eszközöket. Az iskolák 80-100 milliónál nem költöttek többet teremrekonstrukcióra és berendezésre, a többi pénzt, esetenként 200 milliót, ún. immateriális javakra, azaz oktatási programokra, munkafüzetekre, kiállításra, nyelvi képzésekre, egyebekre adták ki. Mégpedig úgy, hogy minden egyes iskola más-más céggel készíttette el az oktatási anyagokat a kizárólag meghívásos közbeszerzési pályázatok után. Fontos tudni, hogy a meghívásos pályázat értékének felső határa – a törvény szerint – 25 millió forint, tehát az egyes tételek sosem haladták meg ezt az összeget, így vált elkerülhetővé a nyílt pályáztatás. A megrendelő iskolák aztán az elkészült munkafüzetekről – szintén meghívásos közbeszerzési eljárással kiválasztott cégekkel – tanulmányokat is írattak, darabját 20 millió forintért.
Borulás
A program ilyetén megvalósítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az érintett önkormányzatok és a Klik a legnagyobb egyetértésben folytatták 2014 nyaráig; akkor Hadházy Ákos, az LMP antikorrupciós szakpolitikusa állt elő azzal, hogy itt az uniós pénzek rendszerszintű elherdálása folyik, és azt állította, hogy a kormánypártokkal jó kapcsolatban lévő cégek az Öveges-program vámszedői.
A cégek kapcsolati hálójáról egy éve a Narancs is beszámolt (lásd: Az unió fizeti, szabad a gazda!, Magyar Narancs, 2015. január 29.). Miután Hadházy feltárta a program túlköltéseit, az Emmi belső vizsgálatot indított, amely 2014 novemberében zárult, és súlyos szabálytalanságokat állapított meg. A minisztérium ezért 2014 decemberében feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen az V. kerületi kapitányságon az uniós forrásokkal való visszaélések bűncselekményének gyanúja miatt. Később az Európai Bizottság Európai Csalás Elleni Hivatala (OLAF) is bekapcsolódott az elköltött pénzek keresésébe. (Ez idő tájt egyébként az a Köpeczi-Bócz Tamás volt az Emmi uniós fejlesztések koordinációjáért és stratégiájáért felelős helyettes államtitkára, aki 2015 nyarától államtitkárként felügyeli az uniós fejlesztéseket.) Az Öveges-ügyet idővel a Miniszterelnökség is vizsgálni kezdte, a Nemzeti Nyomozó Iroda pedig több mint egy éve keresi a vélt visszaélések nyomait. Érdeklődésünkre az ORFK kommunikációs szolgálatától azt a választ kaptuk, hogy az eddig történtekről „a nyomozás érdekeire tekintettel a rendőrség nem kíván” tájékoztatást adni.
A gyanús eseteket jól ismerő forrásaink szerint az Emmi tisztségviselője többek előtt kijelentette, hogy „sikerült az ügyet hidegre tenni”.
Van miből
Ha mindezek után úgy gondoljuk, hogy 2015-ben már óvatosabban gazdálkodtak a programban részt vevő intézmények és önkormányzatok, tévedünk. A pénzszórás zavartalanul folyt tovább, s változatlanul homály fedi, hogy a megrendelők honnan tudták, hogy melyik vállalkozást érdemes helyzetbe hozni a meghívásos pályáztatásokon. Megpróbáltuk feltérképezni az újabb nyerteseket; elsőre annyi látszik, hogy az alább felsorolt iskolai fejlesztéseket nem a kormánypártokhoz közel álló, korábbról ismert kedvezményezettek nyerték, hanem többnyire alacsony bevételt produkáló, egyelőre ismeretlen kapcsolati hálóval rendelkező mikrovállalkozások. Egyvalami azonban változatlan: a munka túlárazása.
| ||
Az általunk vizsgált középiskolák közül – amelyek mind 300 millió forint körüli összeget kaptak fejlesztésre – az ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium csak a kísérletek digitalizálására és közzétételére közel 18 millió forintot költött. Ezt a pénzt 336 db kísérlet videófelvételéért és 216 db kísérlet vágott, digitalizált formátumú publikálásáért fizette ki a miskolci Parkfilm Kft.-nek. (Igaz, elvárás volt, hogy a digitális tananyagegységek szervesen kapcsolódjanak a Nemzeti alaptanterv követelményeihez.) A fehérgyarmati Deák Ferenc Gimnázium szintén 18 milliót fizetett ugyanezekért a feladatokért a budapesti Expertweb Informatikai Kft.-nek, a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium pedig a komáromi Eunomia Kft.-nek fizetett ugyanennyit nagyjából ugyanezért a munkáért. Csongrád, Kaposvár, Szekszárd – és sorolhatnánk az iskolákat, amelyek szinte mindenütt hasonló nagyságrendben fizettek a hasonló feladatokért. Kérdés, hogy miért kellett ugyanarra a munkára (tananyagok elkészítésére) minden városban új pályázatot kiírni. Kézenfekvő lett volna, hogy a megrendelők kérnek például egy másolatot a másutt filmre vett kísérletről (ez 2016-ban nem megoldhatatlan probléma), amivel több millió forintot spórolhattak volna. A megtakarított összegből kétszer-háromszor több oktatási intézménynek juthatott volna a laborfejlesztésre szánt uniós pénzből.
Erről korábban több önkormányzatot és a Kliket is megkérdeztük, és azóta is próbáljuk megérteni, mit jelent az a válasz, amelyet a szekszárdi Öveges-program megvalósulásával kapcsolatos kérdésünkre kaptunk. A Klik így reagált: az elköltött 314 millió 227 ezer forint összköltségvetésű projekt költségeinek felosztása „a fenntartói-működtetői feladatok alapján történt”.
Nemcsak az állami fenntartású iskolákban, hanem például a Piarista Rend Magyar Tartománya fenntartásában lévő Kecskeméti Piarista Gimnáziumban is történt laborfejlesztés. A kecskeméti piaristáknál – Öveges József professzor egykori iskolájában – 334 millió forintot áldoztak természettudományos centrum létrehozására. Az iskola honlapján olvasható, hogy a két részből álló labort interaktív táblával, vegyi fülkével, tanulókísérletek végzéséhez szükséges eszközökkel, berendezéssel szerelték fel. A 334 milliós kiadás tartalmazza a program úgynevezett soft részeit, ami a többi iskolához hasonlóan az oktatási anyag kidolgozását és a programhoz kapcsolódó rendezvények szervezését jelenti. A kecskeméti piaristáknál két székesfehérvári mikrovállalkozás és egy kaposvári fémszerkezet-építő bt. versenyzett meghívásos pályázaton az iskola természettudományos tananyagának németről esedékes lefordításáért, mivel nem magyar fejlesztésű tananyagot használtak, hanem a német partneriskolában használt tankönyvek és munkafüzetek anyagát adaptálták uniós pénzből. A győztes székesfehérvári kft. 24 millió 694 ezer forintos ajánlattal nyerte el a munkát. Egy az opten.hu adatbázisban mikrovállalkozásként jelölt másik kft. nyitórendezvényt, konferenciát, szakkiállítást és zárókonferenciát rendezett 8,7 millió forintért; a cég a Szekszárdi Turisztikai Non-Profit Kft. elől nyerte el a munkát. Szerettük volna megkérdezni a gimnázium igazgatóját a meghívásos pályáztatásról, de sem írásos, sem telefonos megkeresésünkre nem reagált. Az iskola honlapja szerint „a program lehetővé teszi, hogy a kisebb településeken élő, a nagyvárosi iskoláknál hátrányosabb anyagi helyzetű általános iskolákba járó diákok valóban korszerű szemléletű természettudományos gyakorlati képzéseken vehessenek részt”. De hogy miként finanszírozható hosszú távon, hogy az Öveges Diáklaborok nyújtotta lehetőségeket valóban minél több, szegényebb iskolában tanuló diák is élvezhesse, arra szintén nem sikerült választ kapnunk sem Kecskeméten, sem más helyszíneken.
Nagyvonalúság
A program során akkor sem gondolkodtak a részmunkák összevonásában, amikor ugyanabban a városban két iskola is részesült a pályázati pénzből; ilyen esetekben is minden egyes feladatot más-más cégre bíztak. Hadházy Ákos szerint a szövevényes ügyben valóban nehéz felfedezni a logikát. „Nincsen rendszer. Földrajzilag mindenképp érthetetlen módon és esetlegesen esett a választás az elmúlt évben az Öveges-programban nyertes vállalkozásokra” – magyarázza a szakszóvivő, aki azért lépett ki a Fideszből, mert önkormányzati képviselőként szembesült a pályázati rendszer magyarországi működésével; azzal, hogy egy korábban állami tisztségviselőként dolgozó kör fölépített egy bürokratikus, túlszabályozott pályázati rendszert, majd átnyergeltek a „piacgazdaságba”, és azóta folyamatosan „jól járnak”.
Mivel korábbi cikkünkben Csepreghy Nándor (akkoriban fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkár) sem cáfolta a fenti állítást, megkerestük a Miniszterelnökséget, hogy intézkedtek-e a fejlesztési források szétosztásánál esetlegesen felmerülő visszaélések visszaszorításáért. A hivataltól az alábbi választ kaptuk. „Az új közbeszerzési törvény átlátható pályázati rendszert hozott létre. Az új törvény deklarált célja a közpénzek hatékonyabb és átláthatóbb felhasználásának biztosítása; a jogszabály szélesre tárta az eljárások kapuit a hazai kis- és középvállalkozások előtt. [A korrupció megelőzésének] egyik legfontosabb eszköze, hogy minél szélesebb körben biztosítjuk a közbeszerzési eljárásokban való részvétel lehetőségét. Az átláthatóság és a verseny bármely ellenőrző intézménynél hatékonyabb.”
Azon kérdésünkre pedig, hogy a nyomozás megindítása óta is történtek-e a 2014-eshez hasonló nagyságrendű kifizetések az Öveges-programban, az Emmi illetékes helyettes államtitkársága válaszolt. Eszerint a „2015. évben a kifizetések volumene az Öveges-program tekintetében jóval kisebb mértékű volt, mint az azt megelőző időszakban és túlnyomórészt bérjellegű költségeket finanszírozott”.
