Módosultak a kutyatartás szabályai

„Nem riasztóberendezés”

Riport

Az új kormányrendelet értelmében tilos a kutyákat tartósan láncon tartani, kikötni. A jó szándékú szabályozás hosszú távon minden bizonnyal javít az állatok helyzetén, bár egyelőre csak zavart okoz.

Az Állatmenhely Nyílt Alapítvány ceglédi telepén több mint 250 kutya él. A tágas kennelekkel, kifutókkal, állatorvosi rendelővel és műtőasztallal felszerelt helyet húsz éve alapította Soltész Lászlóné. 2005 óta Cegléd és Nagykőrös önkormányzatával is szerződésben állnak a gyepmesteri tevékenység ellátására, így az állatok befogadása mellett ebrendészeti feladatokat is ellátnak. „A múlt év végén 17 kutyát hoztunk be az egyik tanyáról, mert rövid láncon voltak – meséli Soltészné. – Némelyiknek legfeljebb félméteres mozgástere volt. Az egyik szomszéd jelentette a hatósági állatorvosnak, aki behozatta velünk a kutyákat.

A kutyák gazdája azt se nagyon értette, hogy mi a probléma. Az egyik fészerben például egy szoptatós német juhászt találtunk, az olyan rövid láncon volt, hogy épp le tudott feküdni, miközben ott volt vele a négy kölyke is. A gazda szerint ez teljesen rendjén való.”

Noha csak január elsejétől büntethető, aki láncon tartja a kutyáját, a tulajdonos ellen már tavaly eljárást indíthattak volna, mivel az állatvédelmi törvény [41/2010. (II. 26.) kormányrendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról] korábbi rendelkezése szerint is tilos volt kis testű ebet 4 méternél, közepes testűt 6 méternél, nagy testűt pedig 8 méternél rövidebb eszközzel tartósan kikötve tartani.

 

Hisztéria

Soltész Lászlóné azonban nem emlékszik olyan esetre, hogy a rövid lánc miatt megbüntettek volna bárkit is. „Ez az önkormányzat vagy a rendőrség, valamint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) hatásköre lenne, de tapasztalataink azt mutatják, hogy csak időpocsékolás bejárni a rendőrségre, feljelentést tenni állatkínzásért. Legutóbb is elindult az eljárás, mindenkit kihallgattak, bekértek egy csomó papírt, végül nem büntettek. Sőt, azóta új kutyái vannak az illetőnek.”

Már négy évvel ezelőtt, egy minisztériumi tervezetben lehetett olvasni a 2016-tól életbe lépő új szabályról, ám ekkor még csak az számított nóvumnak, hogy a lánc hosszát szabályozták. Itt találkozhattunk először a „tartósan kikötve” kifejezéssel is, bár ez akkor senkit nem izgatott. Most azonban kitört a pánik. „Előjelek és átmenet nélküli vészhelyzetet okozott a hazai állat­védelemben az a rendelkezés, amely szerint január elsejétől tilos a kutyákat tartósan láncon tartani. A sokféleképpen (félre)értelmezett rendelet miatt tömegesen adják be a kutyákat a menhelyekre a bírságtól félő tulajdonosok, ahol a legtöbb állatra az altatás vár” – írta január 18-án a Népszabadság, és példákkal is szolgált: Battonyán „néhány nap alatt közel száz kutyát adtak le a helyi sintértelepen”, Karcagon „egy hét alatt negyven állatot altattak el”, vagyis a tudósítás szerint az új rendelet a borzalmak kapuját nyitotta meg, mivel a jogalkotó célja – a felelős állattartás – és az állampolgárok eszközei nincsenek összhangban.

Gáspár Tamás battonyai gyepmester lapunknak visszautasította a Népszabadság értesülését. Mint mondta, összesen egy kutyával volt dolga január elseje óta. Rózsa Sándor karcagi jegyző is cáfolta a megjelenteket. „Nem tudom, ki kavarta föl ezt a dolgot, de ez egy álhír volt” – mondta, ám szavaiból az is kiderült, nem jellemző arrafelé, hogy a hatóság intézkedett volna állatkínzási ügyekben. „Helyi rendeletek nincsenek, központi jogszabály rendelkezik az állattartási feltételekről, nekem jegyzőként akkor kell eljárnom, ha szabálysértési feljelentés érkezik. Nem emlékszem, hogy mikor történt utoljára ilyen, de év eleje óta egy sem volt.”

Pedig a törvény hatálybalépése után sokan épp attól tartottak, hogy valamiféle feljelentésáradat indul. Igaz, fordult elő ilyen, ám az évek óta hatályos törvényben is van egy sor olyan paragrafus, amely büntetéssel fenyeget: az állattartónak rendelkeznie kell az oltási és az állat azonosítására vonatkozó adatokkal és dokumentumokkal is, a négy hónaposnál idősebb eb csak transzponderrel megjelölve tartható stb.

„Sajnos a híresztelések elsősorban állatvédőktől érkeztek, akik csak mondják a magukét, fel sem merül bennük, hogy semmire nem mennek azzal, ha rémhíreket kezdenek terjeszteni, és azt mantrázzák, hogy rossz a törvény – mondja Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke, aki szerint a felelős állattartás mellett a felelős állatvédelmet is definiálni kellene. – Nem az a feladatunk, hogy pánikot keltsünk, hanem az, hogy felvilágosítást adjunk, meggyőzzük az embereket arról, hogy a kutya nem használati tárgy. El kellene magyarázni, hogy attól válik agresszívvá és veszélyessé, ha nem tudja az ingerszükségleteit kielégíteni. Márpedig láncon nem tudja. Ez a felelős állatvédelem, nem pedig a hisztéria” – teszi hozzá. Szilágyi szerint a jogszabálynak „a szellemiségét kellene ízlelgetni”, és minél szélesebb körben elterjeszteni. „Lehet, hogy a vidéki emberek most azzal jönnek, hogy a pesti »tápos« állatvédők könnyen beszélnek, mert nem az ő termésüket dézsmálják a betolakodók. Ezért is kell nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy meggyőzzük őket: a kikötözött kutya legfeljebb jelez, de a házat nem védi meg. Svájcban húsz évvel ezelőtt volt mindez aktuális, de ott fontos volt a tiltást kísérő kampány is, amelynek az volt  a szlogenje, hogy a »kutya nem riasztóberendezés!«. Így kellene nálunk is.”

Ráadásul a láncon tartott kutya sem reménytelen eset. „Egyszerűen nem igaz a mondás, hogy »öreg kutya nem tanul új trükköket« – mondja Csányi Vilmos etológus. – A kutyák rendkívül képlékenyek, ugyanaz jellemző rájuk, mint az emberre, vagyis idős korukban is lehet őket tanítani. De ehhez törődni kell velük! A kutyának ugyanis elsősorban az érzelmi kapcsolat fontos. Például egy agarat lehet az ötödik emeleten tartani, ha törődnek vele, szeretik. Nagy a mozgásigénye, így valóban nem egy panellakás a legjobb neki, de a kutya képes rá, hogy elviselje az efféle kellemetlenséget, ha cserébe gondoskodást, barátságot, simogatást kap, mert számára ez a legfontosabb, és minden más igénye csak azután jön. Mondhatnám azt, hogy tessék megtanítani a kutyának, hogy ne szökjön el, mert bármelyik képes arra, hogy ezt megtanulja, de azt is tudom, az csak egy illúzió, hogy bárki törődni kezd a kutyájával csupán azért, mert van egy törvény.”

 

Mi az, hogy tartós?

„Hallottam az új rendeletről, de arról már nem adott senki felvilágosítást, hogy mégis mit jelent az, hogy tartós láncon tartás” – mondja a battonyai gyepmester, de nemcsak ő tanácstalan. Tornóczky Anita, az Országos Állatvédőrség vezetője szerint ennek a bizonyítása kivitelezhetetlen, „hacsak nincs benőve a lánc, ami olyankor történik, ha a kutyát pár hónaposan rárakják a láncra, és ahogy nő, a testszövete körbefonja azt, és szörnyű kínokat okoz neki” – mondja. De a rendelet nemcsak ezért ellentmondásos, hisz a kennelben tartást kínálja a lánc helyett: a kis testű kutyák számára minimum 10, közepes testűeknek 15, nagy testűeknek 20 négyzetméteres helyet kell biztosítani. Csakhogy nem fognak az emberek hirtelen kerítést meg kennelt építeni egy rendelet miatt, mert nincs is rá pénzük. „Vannak itt komolyabb gondok a kutyatartással, például az, hogy átlagosan úgy harminc százalék oltatja be kutyáját, lehet, hogy az egyik faluban hetven, de a másikban meg csak tíz százalék – mondja Gáspár Tamás. – És tudja, itt, Békésben, ha az a kérdés, hogy valaki a havi 28 ezer forintjából cipőt vegyen-e a gyereknek, vagy beoltassa-e  a kutyát, akkor nem tudom, hogy melyik szülő dönt a kutya mellett.”

„Jóval több az év eleje óta a kóbor kutya, de kategorikusan nem merném kijelenteni, hogy ez kizárólag a törvény miatt van így – mondja Soltész Lászlóné. – Kerestek azzal, hogy beadnák a kutyát, mert nem akarnak büntetést fizetni a láncon tartás miatt. Akkor elmagyaráztam, hogy ez a törvény sajnos rosszul lett beharangozva, lehet a kutyát láncon tartani, csak nem tartósan. Az persze jó kérdés, hogy ez mit jelent, de hál’ istennek, hogy így van, mert ha nem volna ez a kiskapu, nagy bajban lennénk.”

Ilyenkor persze felmerül a jogalkotó felelőssége, hiszen miféle törvény az olyan, amelyből hiányoznak a konkrétumok?

„Sokszor látni, hogy olyan rövid láncon tartják a kutyát, hogy a szerencsétlen a vizét nem éri el, ami persze nincs is ott… És ilyenkor jelezni kell, hogy ezt a társadalom rosszallja, esetleg bünteti is, úgyhogy tessék ezen változtatni. Tudom, ettől nem lesz holnapra minden jó, és nyilván jobb lenne, ha pontosabban fogalmaznának a törvényben, de sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha semmilyen törvény nem volna” – magyarázza Csány Vilmos.

Hogy ez mennyire így van, jól mutatja a törvény betartatásáért felelős NÉBIH kérdéseinkre küldött válasza is: „Az ellenőrzés nem könnyű, így nyilván elsősorban a kirívó eseteket lehet felderíteni. De az elsődleges cél nem is ez. A rendelet előírásai a jogalkotói szándék szerint egyfajta követendő irányt határoznak meg, segítve a felelős állattartási szokások kialakulását. Nem az a közvetlen, azonnali cél, hogy minden kutya végleg lekerüljön a láncról akkor is, ha az adott állat szocializáltsága és a környezete nem biztosítja a biztonságos tartás feltételeit, de az igen, hogy ezután egy kutya se kerüljön tartósan láncra!”

A Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke szerint sem a hibákat kell keresni, hanem a pozitívumokat. „Annak idején mi kezdeményeztük egy állatvédelmi kerekasztalon, hogy hozzanak egy ilyen szabályt, ám nem voltak illúzióink, hogy a problémát egyik napról a másikra meg lehet oldani. De ha valaki tud ennél jobb alternatívát mutatni, akkor mutasson! Természetesen jogos elvárás, hogy a törvényt betartsák vagy betartassák, és tisztában vagyunk azzal, hogy eleinte nem fogják büntetni az embereket, de most már a szabálysértési eljárást megelőzheti egy nyomatékos figyelmeztetés.”

 

Az idő mindent rendbe hoz

Szilágyi István is úgy véli, hogy ez most afféle átmeneti időszak, ami azt szolgálja, hogy végre mindenkiben tudatosuljon: a kutyatartás törvényben szabályozott felelősséggel jár, aki pedig erre képtelen, ne tartson állatot. „Tűrhetetlen, hogy évente 15 ezer kutyát altassanak el az ebrendészeti telepeken, 8-10 ezret lőjenek ki az erdőkben, és az is elgondolkodtató, hogy jelenleg minden magyar családra jut egy: 1,5 millió van beoltva veszettség ellen, de a szakértők szerint van még 1 millió, amely – ezt szoktuk mondani – olyan jó egészségnek örvend, hogy sose látta állatorvos. Ez tarthatatlan, de úgy véljük, csak a fokozatosság elve alapján lehet eredményre jutni.”

Mindezzel Csányi Vilmos is egyetért. „Sok ehhez hasonló, apró lépésre van szükség, és akkor 20-30 év múlva biztosan látni fogjuk, hogy megváltozott a kutyák iránti figyelem – mondja. – Mindig azt magyarázom a humán­etológiai előadásaimon, hogy amikor felismerjük, hogy egy társadalmi, szociális problémán változtatni kell, akkor mindenki azt várja, hogy holnaptól jó legyen. De az ember nem ilyen.”

(Közreműködött: Iványi Zsófia)

Neked ajánljuk