„Most nagyjából havi 900 ezer forintból tartom fenn a fogorvosi praxisomat, ebből 400 ezer a fix, a többi a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK) lejelentett teljesítmény alapján jár. Vagyis ha nyáron elmegyek két hét szabadságra vagy lebetegszem, ennél sokkal kevesebbet kapok, hiszen kevesebbet is tudok dolgozni” – mondja Kárász Anikó, aki Dunakeszin dolgozik alapellátó fogorvosként. „Ez a 900 ezer forint messze nem elegendő, a fogászat az alapellátás leginkább anyag- és eszközigényes része. Csak érzéstelenítőre és egyéb anyagköltségre havonta több mint 100 ezer forintot költök, és akkor még nem is beszéltünk arról, ha valamelyik műszert javítani kell vagy esetleg cserélni.”
A fogorvosi alapellátás alulfinanszírozása hosszú évek óta probléma, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Fogorvosi Tagozatának számításai szerint jelenleg legalább havi 1,7 millió forintra lenne szükség egy praxis fenntartásához – vagyis a jelenlegi finanszírozás duplájára.
Anomáliák
„Egy foghúzásért 320 forintot fizet a NEAK, amiből 235 forint egy ampulla érzéstelenítő. 85 forint marad a fecskendőre, tűre, a fertőtlenítőszerre, és ennek kellene fedeznie a munkadíjat is. A fogtömésre 1800–2100 forintot kapunk. Ha magánba megy el a páciens, egy fogtömésért 10–15 ezer forintot kell fizetnie. A teljes protézisnél még nagyobb a különbség: nekem a NEAK 6 ezer forintot fizet érte, magánban a páciensnek ez 80–100 ezerbe kerül, igaz, abban benne van a fogtechnikai költség is.” Az anyagok és eszközök beszerzése mellett egy fogorvosi praxisnak éppen olyan költségei vannak, mint egy háziorvosnak: fizetnie kell a rezsit, az asszisztensek bérét, a járulékokat. „A béreken lehet spórolni, máson nem tudok. Azt kénytelen vagyok alacsonyan tartani, hogy minden mást ki tudjak fizetni. Az asszisztensnek a garantált bérminimumot tudom fizetni, azaz bruttó 180 ezer forintot, vagyis nem tudok versenyezni még a nemzetgazdasági átlaggal sem. Nekem az egészségügyi bértábla alapján, 27 éves fogorvosi munkaviszony után bruttó 700 ezer forintos fizetés járna. Most, hogy idén január elsejétől több támogatást kaptunk és már eléri a havi összeg a 900 ezer forintot, fel tudtam emelni a saját bérem bruttó 320 ezer forintra” – sorolja Kárász Anikó.
Példája jól mutatja a fogorvosi alapellátás finanszírozási anomáliáit. Egyrészt amikor a döntéshozók az alapellátásról és annak megerősítéséről beszélnek, mindig a háziorvosi ellátás kerül előtérbe: így van ez Ónodi-Szűcs Zoltán korábbi egészségügyért felelős államtitkár 5 pontjában éppúgy, mint az újonnan kinevezett emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós nyilatkozataiban. Másrészt, ahogy Lázár János is elmondta egy tavaly szeptemberi kormányinfón, a fogorvosi szakma erősen privatizált, jórészt olyan magánorvosokból áll, akik nem látnak el közfeladatot, hanem vállalkozásban dolgoznak. Pedig ez óriási tévedés: igaz ugyan, hogy közalkalmazotti státuszban kevés alapellátó fogorvos dolgozik, viszont a vállalkozóként dolgozók nagy része nem vagy nem csak magánorvos, hanem közfeladatot is ellát. Jelenleg nagyjából 5500 fogorvos van Magyarországon, akik közül 3 ezer a társadalombiztosítás által finanszírozott fogorvosi ellátást nyújt, és egyéni vállalkozóként vagy kft.-ben, bt.-ben dolgozik.
„A NEAK statisztikájából jól látszik – mutat rá Nagy Ákos keszthelyi fogorvos –, hogy 2017-ben az átlagos heti rendelési óraszám több mint 86 ezer volt a fogorvosi alapellátásban, és ez maximálisan ki is volt használva. Több mint 5 millió orvos-beteg találkozás volt, és majdnem 21 millió beavatkozás. Az Egészséges Magyarország 2014–2020 stratégiában is kiemelték, hogy a fogorvosi alapellátás veszélyeztetett, a korfa pedig egyre idősebb, ráadásul egy fogorvos jobban elhasználódik, mint egy háziorvos. Egy 70–75 éves háziorvos még tud rendelni, de egy ugyanannyi idős fogorvos már nem. Ez kemény fizikai munka is.” A heti átlagos 86 ezer óra mégsem elég, a tb-finanszírozott beavatkozásokra sok helyen várólista van: Zala megyében egy közfinanszírozott gyerek-fogszabályozásra 3, Komárom-Esztergom vagy Nógrád megyében pedig akár 5 évet (!) is várni kell. Jelenleg nagyjából 300 üres körzet van, ezt körzetösszevonásokkal vagy helyettesítésekkel oldják meg, de Nagy Ákos szerint előfordulnak teljesen ellátatlan körzetek is, például Somogy megyében. „Ott a sürgősségi ellátás jut a betegnek, hiszen a fogorvosi alapellátás is a területi ellátási kötelezettség elvén működik. Ha pedig nincs fogorvos, és nincs, aki helyettesítse, nem marad más, csak a sürgősségi.” Keszthelyen korábban hét körzet volt, most már csak öt és fél, ezért megnőtt a várakozási idő is. Ami szintén a magán felé tereli az egyébként is afelé tolódott szakmát: aki meg tudja fizetni, elmegy inkább a magánorvoshoz, ami ugyan nem kevés kiadás, de legalább nincs várólista. „Ezzel viszont gyakkran elviszi az alapellátásból azt a munkát, ami teljes árú, vagyis még kevesebb lesz az alapellátó praxisok bevétele. Erre szoktam mondani, hogy egy tb-s fogorvos annyit dolgozik, hogy nincs ideje pénzt keresni” – mondja Nagy Ákos.
A magánnak ráadásul nagy előnye az is, hogy minden egy helyen megtalálható: ha röntgenre vagy szájsebészeti beavatkozásra van szükség, rögtön megoldható. „Nyolc éve dolgozok Dunakeszin, államilag finanszírozott szájsebész pedig már sokkal hosszabb ideje nincs a településen és a környékén sem. Ha hozzám eljön a páciens csütörtökön délután és el kell küldenem szájsebészetre, mert például letört a foga és nem tudom kihúzni, akkor egyrészt be kell mennie Budapestre, a Szent Rókus Kórházba, mert mi oda tartozunk, másrészt ott csak kedden rendel a szájsebész, tehát addig várnia kell a betört fogával. Így nem is csoda, ha inkább a magánt választják az emberek. Már aki meg tudja fizetni” – meséli Kárász Anikó.
A fogorvos szerint sokszor maguk a páciensek sincsenek tisztában azzal, hogy a fogászati alapellátás mindenkinek jár, aki fizeti a tb-t. „A rendelőben ki is függesztettük, mi jár a betegnek, hogy a 18–62 év közöttiek fogpótlásán kívül minden fogmegtartó kezelés ingyen van. Mégis, nálam majdnem minden második nap megkérdezik a betegek, mennyivel tartoznak, és amikor azt mondom, semmivel, ez jár, nem is értik, hiszen erről ők sokszor nem is hallottak. Az rögzült nekik, hogy minden fogászati beavatkozásért fizetni kell.” Az 1995-ös Bokros-csomag megszüntette a fogászati ellátás ingyenességét, ezt aztán az első Orbán-kormány törölte el, visszaállítva a társadalombiztosítás által finanszírozott, területi ellátási kötelezettségen alapuló fogászati alapellátást.
Támogatások
A magán- és a közfinanszírozott ellátás közti átjárás egyébként megoldható, sőt a legtöbb alapellátásban dolgozó fogorvos vállal magánbetegeket, hogy a közfinanszírozott ellátásból adódó deficitet valahonnan pótolja. „Ha valaki a körzetemen kívülről jön hozzám, azt csak magánban vállalom el, ezt a kettőt szeretem különválasztani. A pénzhiány miatt előfordul a »pontgyártás« vagy az, hogy valaki beül a székbe és azt mondják neki: van itt egy tb által finanszírozott anyag, az olcsóbb, meg tudom csinálni azzal a tömést, de van itt egy másik, drágább, a magánellátásban használt anyag, adhatom ezt is, de akkor fizetnie kell. Ezek szabálytalanságok, a tb-s és magánrendelést külön kellene választani. Legalább időben: a szerződött órák előtt vagy után kellene magánrendelni” – magyarázza Nagy Ákos. Nem mindenki tud azonban magánpraxist is vinni, a prevenciót végző iskolafogászok például csak alapellátást nyújtanak.
A keszthelyi fogorvos a finanszírozási anomáliákat megunva tavaly aláírásgyűjtésbe kezdett, majd munkalassító akciót indított, amihez több mint 800 körzet csatlakozott is, szeptember 4–6. között csak sürgősségi ellátást biztosítottak. A tiltakozás célja az volt, hogy a háziorvosoknak járó plusz rezsitámogatás az alapellátó fogorvosoknak is járjon. Ezt részben sikerült is elérni: tavaly még Ónodi-Szűcs Zoltán jelentette be, hogy 3,3 milliárdot különítenek el erre a célra. Nagy Ákos üdvözölte ezt a döntést, viszont szerinte még mindig óriási lemaradásban vannak a háziorvosokhoz képest: „Ezzel a plusz 130 ezerrel lett 900 ezer a havi finanszírozás, ami még mindig csak a fele a MOK Fogorvosi Tagozata által javasolt 1,7 milliónak. Ami a minimum lenne, hogy a váratlan kiadásokat is minden esetben fizetni tudjuk, és versenyképes béreket biztosítsunk.” A fogorvosok nehezményezik, hogy ezt a pluszpénzt a háziorvosok már negyedik éve kapják, ők viszont csak most először, vagyis amíg a háziorvosok rezsitámogatása 520 ezer forintnál jár, addig ők még csak az első 130 ezret kapják.
A fogorvosi alapellátásra jelenleg éves szinten 30 milliárd áll rendelkezésre, a háziorvosi kassza ennél 100 milliárddal több. Nagy Ákos úgy véli, 2020-ra a duplájára, 60–65 milliárdra kellene emelni a büdzsét, hogy az elmúlt nyolc évben elindult lassú sorvadás végre megálljon. Törekvések ugyan vannak, de a bizonytalanság még mindig nagy. A fiatal háziorvosok praxisvásárlási (maximum 4 millió forint) és letelepedési (12–20 millió forint) támogatása mellett szintén tavaly megjelent a fogorvosi praxisok esetében is a letelepedési támogatás. A fiataloknak azonban még mindig nem vonzó az alapellátás, az egyetem a szakellátás felé tereli őket, a fiatalok pedig inkább elmennek egy magánpraxisba dolgozni, majd megnyitják a sajátjukat. Ha egyáltalán maradnak az országban: 12 év alatt ugyanis annyian vándoroltak ki, mint amennyi fiatal fogorvost a négy nagy magyarországi orvosi egyetem (Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen) öt év alatt „termel ki”: ezren.
A plusz 130 ezer forint mellé november végére egy másik támogatást is sikerült kiharcolniuk a fogorvosoknak: a kormányzat 7,6 milliárd forintból minden közfinanszírozott fogorvosi praxisnak egyösszegű, vissza nem térítendő 3 milliós támogatást hagyott jóvá, amit a fogorvosok szabadon, bármire felhasználhatnak. Akkor azt ígérték, a pénz 2017-re vonatkozik, ám mivel csak december 29-én indították az utalást, az orvosokhoz január 2-án érkezett meg; ezért sokan tartanak attól, hogy ezt úgy is lehet értelmezni, a 3 millió forint 2018-ra jár. Arról ugyanis az azóta felállt új egészségügyi vezetés nem tájékoztatta a fogorvosokat, számíthatnak-e idén is és az elkövetkező években is a támogatásra. „Nem tudjuk, hogy ezt úgy értsük, hogy havi 250 ezerrel emelték a finanszírozást, és a tendencia folytatódik, amíg el nem érjük a kívánt 1,7 milliót, vagy csupán egy egyszeri támogatásról van szó” – jegyzi meg Kárász Anikó. A Népszava információi szerint sokan nem is kapták meg a pénzt: aki ugyanis az önkormányzattal áll szerződésben, ott a „fogorvosi szolgáltatást működtető önkormányzatnak jár” a pénz, amely azután eldöntheti, milyen fejlesztésre költi a fogorvosi szolgálatnál.
Nagy Ákos szerint ezek az intézkedések fontos első lépések, ám ha nem folytatódnak, a fogászat egyre inkább a magánszektor felé tolódik. Pedig sokféle megoldás létezne a hiány pótlására még úgy is, hogy a büdzsét nem emelik: például kivehetnének bizonyos szolgáltatásokat az alapellátásból és vagy egészen, vagy félig fizetőssé tehetnék. „Lehetne egy minden rendelőben ugyanolyan összegű hatósági ár – mond példát Nagy Ákos –, így egy fogtömés 7 ezer forintba kerülne, amihez a beteg 3500 forinttal hozzájárulna, co-payment rendszert működtetve ezzel. Ehhez egy bónuszrendszert is csatolhatnánk: aki az előző évben volt szűrésen, valamennyi százalékot visszakapna a beavatkozások árából. Sok mindent be lehetne vetni.”
