| ||
„A brit szőkeség, a swinging 60’s néven elhíresült londoni ledér idők ikonja és poszterarca világéletében túl szép volt bármiféle realista irányzathoz, a brit free cinemának azonban így is, tökéletesen is jó volt; a Hazudós Billy után jött a Darling, melyben már kicsit sem kellett titkolnia, hogy világszép. Megbabonázta Truffaut-t (451 Fahrenheit) és Warren Beattyt (őt a magánéletben is), és levetkőzött Nicolas Roeg kamerájának: a Ne nézz vissza nemcsak a horrorisztikus útifilmek, hanem a meztelenkedő hírességek kategóriájában is igen előkelő helyen szerepel.” Mindezt Julie Christie-ről írtuk A filmtörténet legjobb női 1.: 60-as évek című összeállításunkban (a teljes cikk itt), s íme itt a mozgóképes bizonyíték, mely minden szónál egyértelműbben bizonyítja, miért a Narancsszem nem múló lelkesedése. Truffaut lelkesedését ezzel szemben sok minden kikezdte Ray Bradbury regényének adaptálása során, a tősgyökeres francia először kóstolt bele a nemzetközi koprodukciók, a sci-fik és az angol nyelven beszélő színészek világába.
