A 2. váratlan szerelem

  • 2013. június 17.

Snoblesse

Mindenki szerelmes, de legfőképpen Nagy-Kálózy Eszter és Széles László.
false

Pierre de Marivaux nem ma kezdte a vígjátékírást: a 18. században kezdte, de mint azt A 2. váratlan szerelem című produkció is bizonyítja, a 18. század szívügyei nagyjából megegyeznek a háromszáz évvel későbbi viszonyokkal. Marivaux vígjátékában Fábri Péter látta meg egy mai vígjáték lehetőségét; menten le is fordította, Kováts Kriszta pedig Nagy-Kálózy Eszter, Széles László, Lengyel Ferenc és Cserna Antal főszereplésével megrendezte a második nagy szerelem lehetőségeitől jól megijedő emberek történetét. Kritikusunk így látta a produkciót: „De nem is a darab a nagy találmány itt, hanem a részletek könnyed összenövése: zene, színészi játék, a lehetetlen térben a mozgás; mind masszív stilizációban – sóhajtozunk a röhögéstől, az idő meg csak röpül, ritka színházi kincs ez is.” A teljes írás itt.

Figyelmébe ajánljuk

Tánc az ördöggel

  • SzSz

„Hé, van egy vicced?” – cukkolják naponta tucatszor az őrök Arthur Flecket, aki azután került elmegyógyintézetbe, hogy Jokerként öt emberrel is végzett. Arról, hogyan ég Nesszosz-ingként az emberre az antihős figurája, a rendező, Todd Phillips is tudna mesélni – gyakorlatilag erről szól a Kétszemélyes téboly.

 

Festett malaszt

Alá vagy fölé becsüljük-e a művészet erejét? Képes-e megváltoztatni minket? Woody Allen legújabb színdarabja meglehetősen szélsőséges körülmények között keresi a valódi értékeket, Raffaello Szűz Máriát ábrázoló festményét vetve az 1930-as évek Brooklynjának tenyeres-talpas gengszterei elé.

Ha tízig számolok

  • Pálos György

A szerző az Egyesült Államokban született dél-olaszországi kivándorlók unokájaként, siket szülőktől. S bár úgy tűnt, hogy a második emigrációs generáció is talajt fog Brooklyn környékén, a Durastanti szülők válása után a 6 éves Claudiát visszaviszik az óhazába, Basilicatába, ahol olaszul kezdi meg a tanulmányait.

A városarcheológus ravatalánál

A kiállítás Lugosi Lugo László személyes Budapest-fotográfiái köré épül, és egyik nagy érdeme az, hogy azt is megérinti, aki keveset tud a szamizdatról, vagy akinek a rendszerváltás előtti avantgárd végtelen távolságból ködlik csupán.

Valóra vált álom

Kilenc évvel ezelőtt egy álom uralta Tarlós István sajtótájékoztatóját. Az akkori főpolgármester szerint a csepeli HÉV helyett villamosokat kellett volna forgalomba állítani. Tarlós azt mondta, hogy ezek a villamosok majd a Nagykörútra kanyarodnak reá, hogy a 6-os nyomába eredjenek, ám sem a költségekről, sem a határidőről nem ejtett szót.

Vakvágányon

Most, hogy a magyar gazdaság romlásával, az állam diszfunkcionális működésének szaporodó jeleivel, az életszínvonal immár elhazudhatatlan süllyedésével, a nemzetközi térvesztés nyilvánvalóvá válásával a valóság mind többször betüremkedik abba a párhuzamos univerzumba, amelyet másfél-két évtizede építget az orbáni propaganda – és amely világban minden, de tényleg minden Orbán Viktor körül forog, és minden, de tényleg minden jó Orbán Viktor politikusi zsenialitásának és tévedhetetlenségének az eredménye –, a miniszterelnök és a környezete mind többször hivatkozik a valóságra.

És tessék sűrűn imádkozni is!

Ott áll az az ember Európa színe előtt, és kiabál kígyót-békát a többiekre. Dühös, felháborodott, üldözöttnek tünteti fel magát. Kapkod és gesztikulál. Bántják a magyart, tódítja.

„Iránban ma mély korrupciós és legitimációs válság van”

  • Orosz Ildikó

A Károli Gáspár Református Egyetem docensével, Irán-szakértővel beszélgettünk a pattanásig feszült közel-keleti konfliktusról, a reformista kormány és a vallási vezetés belviszályáról, a nagyhatalmakkal való viszonyról, elnyomott nemzeti érzésről, és persze a magyar szálról.

A világ legeslegjobb dolga

Békés Márton, aki a szélsőjobbról felszippantott lázadóból időközben a magát szélsőjobb­oldalivá formáló egykori „cent­rális” erőtér kultúrkampfjának zászló-, pontosabban Molotov-koktél-vivője lett (vö. Békés Márton: Gerillaháború, KKETTK Alapítvány, 2017), szeptember elején újabb kultúrpolitikai esszét bocsátott közre.

„Néhány ágyat visszavittek”

Tejgyárban dolgozott, hogy el tudja végezni az egyetemet, közben a szegvári roma önkormányzatot vezette. Voltak kételyei annak idején, amikor romaként a Jobbik-lista befutó helyén képviselőjelölt lett. Úgy véli, a Fidesznek jó a cigányok nyomorban tartása, mert így kevés ígérettel is megszerezheti a szavazatukat.

„Szerettük”

Akik kedvelték Bese Gergő plébánost Dunavecsén, undorítónak tartják, ahogyan a politikusok kihátráltak mögüle. Templomba járó emberek tűnődnek most azon, hogy talán tényleg senkire nem tartozik egy ember nemi élete. A kétszínűségen nem gondolkodnak el.