A csillagos ég – utoljára!

  • 2015. január 9.

Snoblesse

Egy Vidnyánszky Attilára nagyon hasonlító alak a színpadon.
false

Nincs még egy olyan darab a most futó előadások között, melyen annyit lehetne derülni (sírva vigadni) a kultúrpolitika bornírtságán, az emberi (azon belüli is: a színészi) gerincek hajlíthatóságán, szánalmasan pimf viszonyainkon, egy rosszul bevert szögön, a hülye párttitkáron (bocsánat, polgármesteren) és egy alig leplezett Vidnyánszky-paródián, mint a Radnóti – most utoljára látható! – előadásán. Mert a darabban szereplő figurák és egyes közéleti személyek közötti hasonlóság, nos, az aligha a véletlen műve. De a lényeg, hogy a Mohácsi testvérek (János és István) műhelyéből ismét egy sziporkákban gazdag, a színházat rendeltetésszerűen használó, teljesen korszerű darab került elő: A csillagos ég (avagy a nemzetközi sikerre való tekintet) mindenkinek ajánlható, aki a nemzettől ellát a honig, vagy valami ilyesmi.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.