A Japandroids az Akváriumban

  • 2012. augusztus 28.

Snoblesse

Egyszerűek, mint a sörösdoboz, és úgy pörögnek, mint az ovisok tortafalás után. Kanadai garázsrock felsőfokon.


Ha eláruljuk, hogy a kanadai duót három éve a Pitchfork befolyásos kritikusai mentették meg a feloszlástól és ültették fel ugyanazzal a mozdulattal egy meglehetős sikerek irányába suhanó, vad színekkel kifestett turnébuszra, akkor sokan gondolhatnának okosan kifundált, de nagyképű és középszerű zenei világra is akár – ami hatalmas tévedés volna. A Japandroids garázsrockerei egyszerűek, mint a sörösdoboz, és úgy pörögnek, mint az ovisok tortafalás után. Minden számuk hangos, minden számuk euforikus – és voltaképp az összes összefoglalható egyetlen szóban: állat. Ezt a hőfokot aligha lehetséges sokáig fenntartani, úgyhogy nincs mese: most nem csak meg lehet, de tényleg meg is muszáj nézni őket.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.