Toldi 80

  • 2012. augusztus 28.

Snoblesse

Ünnep van, a mozi belépett a nyolcadik X-be. Ennek örömére a szar is le van szarva.


Bár az Odeon Lloyd mozi (egyesek szerint tragikus hirtelenséggel, más olvasatban hosszas szenvedés után) idén 75 éves korában távozott az élő mozik sorából, az alig egy (malom)kőhajításnyira lévő Toldi nem csak hogy él és virul, de ma ünnepli 80. születésnapját. E jeles alkalomból a szar ismét le lesz szarva, mert levetítik az ugyancsak kerek születésnapos, 30 éves Megáll az időt, mely továbbra is a valaha készült legjobb magyar filmek egyike. De lesznek kisfilmek is dögivel, az iparosok és a színművészetisek is megmutatják, mit tudnak rövid távon, és lesznek premierfilmek is, brutális gengszterfilm (Fékezhetetlen) éppúgy, mint érzékeny indie (Édesnégyes) meg Oscarra jelölt dráma (Lazhar tanár úr). A hajnalig tartó zenei aláfestésről Cadik, Mango és Minek gondoskodik.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.