A Kádár-kor filmen – György Péterrel

  • 2013. január 29.

Snoblesse

5 este, 5 film, 5 beszélgetés – György Péter előadás-sorozata.


Kapcsoljuk a Kádár-kort. A hatvanas évek legvégén (már-már a hetvenesek legelején) járunk, egy Kádár-kori élelmiszerboltban, ismertebb nevén a közértben. Záróra van. Ám ekkor nyílik az ajtó és két sötét öltönyös alak lép a bolti térbe. Kik ők és mit akarhatnak? Leltározni! Merthogy ellenőrök. Vagy mégsem? És mi történik a napi bevétellel? És mit rejteget a személyzet? És mit a főnök? Ki veszteget kit? György Péter Kardos Ferenc 1969-ben készült, szatirikus felhangoktól sem mentes, kafkai közértfilmjét választotta (Egy őrült éjszaka) a Kádár-kort bemutató filmes sorozata negyedik darabjának. Akik ellenőriznek: Kállai Ferenc és Mensáros László. Akiket ellenőriznek: Szirtes Ádám, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Madaras József és Őze Lajos. Márciusban Gazdag Gyulától A sípoló macskakő zárja a sorozatot.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.