Kritikusunk ilyennek látta Ascher Tamás Molière-rendezését:
| ||
Amíg a szigorúan „ostobának” nevelt fiatal Ágnes „méltóztatik” felnőni, hogy nevelőapja, Arnolphe felesége lehessen, az nőket csábít el, puhány férjek felszarvazásán ügyködik, és reméli, hogy a terve szerint érdektelen és eseménytelen házasságra léphet az együgyűre faragott nővel. Nem számít arra, hogy a lány fejét elcsavarja egy ifjú, vagy, hogy a lány nem is buta, illetve hogy a biológiai apa akarata szerint Ágnesnek mással kellene egybekelnie. Molière vígjátékának tetemes részét Arnolphe monológjai töltik ki, az egyéb szereplők és események eltörpülnek a főszereplő mellett – sőt Arnolphe néha a páros jelenetekben is egyedül van. Ascher Tamásnál a kiállhatatlan alakot Máté Gábor játssza, a szöveget Závada Péter készítette, és ez a társítás kedvező: a megfiatalított, rímtelen szöveg Máté Gábor aprózott, de laza játékában felemelően önironikusnak és modernnek hat akkor is, ha maga a rendezés, nem meglepő módon, vígjátéki elemekkel vegyített magyaros lélektani realizmus.
A teljes kritika itt olvasható.
