A velencei kalmár

  • 2017. január 2.

Snoblesse

Úgy zsidó, hogy nem zsidó.

Mindegy, hogy Al Pacino játssza a Broadwayen, Jonathnan Pryce a Globe-ban vagy Kern András a Pestiben, a sztori a régi:

false

Bassanio kölcsönkér Antoniótól, hogy megkérhesse Portia kezét. Ám Antonio
nem túl likvid, ezért üzletet kötnek Shylockkal. A zsidó uzsorásnak egy feltétele van csupán: ha Antonio nem törleszti időben a kölcsönt, akkor kivághat egy font húst a kalmár testéből.

És akkor most lássuk, mit szólt kritikusunk a Pesti Színház színpadán megköttetett üzlethez:

false

„Stohl András (ő Antonio, a kezes, a velencei kalmár, akiből »a zsidó« fél font húst fog kimetszeni, ha tartozását nem tudja visszaadni) kezdettől fogva remekül tudja felmutatni a hatalom birtokosának magabiztosságát, másrészt azt a konfliktust önmagán belül, hogy mégiscsak ki van szolgáltatva egy zsidónak; ám Stohl sajnos keveset van színen. »A zsidó« ábrázolása kezdetben izgalmas: Kern András (Shylock) úgy zsidó, hogy nem zsidó, azaz nem jár kaftánban, pajesze sincs, csak, ugye, »tudni vélik«, hogy az; nagyjából mint manapság. Kern olykor ráközelít szerepére, bár inkább egy színből van kikeverve egész Shylockja, annak az egynek viszont nincs elég fénye, egy fél lépéssel mindig távol marad a zsidótól, azaz a problémától: fájdalomtól, agressziótól, elnyomottságtól. A pökhendi, számon kérő, szerződést forszírozó zsidó viszont jól áll neki, a humor bejön.”

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.