A velencei kalmár

  • 2017. január 2.

Snoblesse

Úgy zsidó, hogy nem zsidó.

Mindegy, hogy Al Pacino játssza a Broadwayen, Jonathnan Pryce a Globe-ban vagy Kern András a Pestiben, a sztori a régi:

false

Bassanio kölcsönkér Antoniótól, hogy megkérhesse Portia kezét. Ám Antonio
nem túl likvid, ezért üzletet kötnek Shylockkal. A zsidó uzsorásnak egy feltétele van csupán: ha Antonio nem törleszti időben a kölcsönt, akkor kivághat egy font húst a kalmár testéből.

És akkor most lássuk, mit szólt kritikusunk a Pesti Színház színpadán megköttetett üzlethez:

false

„Stohl András (ő Antonio, a kezes, a velencei kalmár, akiből »a zsidó« fél font húst fog kimetszeni, ha tartozását nem tudja visszaadni) kezdettől fogva remekül tudja felmutatni a hatalom birtokosának magabiztosságát, másrészt azt a konfliktust önmagán belül, hogy mégiscsak ki van szolgáltatva egy zsidónak; ám Stohl sajnos keveset van színen. »A zsidó« ábrázolása kezdetben izgalmas: Kern András (Shylock) úgy zsidó, hogy nem zsidó, azaz nem jár kaftánban, pajesze sincs, csak, ugye, »tudni vélik«, hogy az; nagyjából mint manapság. Kern olykor ráközelít szerepére, bár inkább egy színből van kikeverve egész Shylockja, annak az egynek viszont nincs elég fénye, egy fél lépéssel mindig távol marad a zsidótól, azaz a problémától: fájdalomtól, agressziótól, elnyomottságtól. A pökhendi, számon kérő, szerződést forszírozó zsidó viszont jól áll neki, a humor bejön.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.