A Zene Ünnepe

  • 2012. június 13.

Snoblesse

Június 21. = Zene Ünnepe. Magyarország 15 éve tette ki az egyenlőségjelet.


Franciaországban terjedt el először, majd sorra estek el a környező országok. A franciák után a hollandoknál tarolt, mára pedig több mint 100 országban hódít. A Zene Ünnepéről van szó, melynek ötlete Maurice Fleuret fejéből pattant ki, s a francia zenetudós szabadalma azóta szerte a világon támogatókra talált. Magyarország, ha kissé megkésve is, de 1997-ben csatlakozott a mozgalomhoz. A Francia Intézet színpadán (a Millenárison) az izraeli, szefárd, jiddis dalokat újraértelmező Jazzrael koncertjével indul az ünnep, majd a hét nyelven beszélő (éneklő) magyar-bolgár Meszecsinka következik. A francia dubszíntérről a lyoni Botom Botom jelentkezik be, a hazai reggae-szcénából pedig a Riddim Colony. Az ünnep még számos budapesti és vidéki helyszínen bonyolódik.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.