ELECTRIFY vol. 9: Aïsha Devi, TCF, Helm

  • 2016. február 25.

Snoblesse

Minden szempontból egzotikus felhozatal az érdekes zenei elektronika szerelmeseinek.

Az est fő attrakciója, a korábban Kate Wax, de mostanában már saját neve alatt futó producer-énekesnő zenéjének egyik titka a kifinomult spiritualitás. A részben tibeti és nepáli származású, de már Svájcban született és felnőtt Aïsha Devi állítólag több meditációs technikát és mantrát is kiválóan ismer, melyek az alkotói folyamatban is komoly szerephez jutnak. De talán még fontosabb, hogy ehhez és néha nyilvánvaló belső-ázsiai zenei hatásokhoz (lásd itt) egy merészen újító hangzásvilág párosul, melyet könnyű felismerni a művész elváltoztatott énekhangjáról, fojtott, mégis kristálytiszta hangképeiről. Legújabb, már Aïsha Devi néven kiadott nagylemeze ősszel jelent meg a legendás londoni Fabric klub kiadójánál, a Houndstoothnál Of Matter and Spirit címmel, s ez több év végi listán is előkelő helyen szerepelt, sikeréhez pedig hozzájárult az alul mellékelt, zavarba ejtően szürreális, s igen hatásos videó is.

false

TCF, a norvég származású elismert képzőművész és zenész – akinek az útlevelében egyébként a Lars The Contemporary Future Holdhus név szerepel – vizuális, hangi és írott munkáiban a kódolás, a kriptográfia és a zeneszerzés témájának különböző területeit dolgozza fel. Holdhus számos, egymással papíron nehezen egyeztethető hatást enged be munkáiba – a holland hardstyle-tól és a brit hardcore-tól kezdve a költészeten és a digitális művészeteken át egészen a konkrét zenéig. Saját virtuális hangszereit kódok segítségével szólaltatja meg, szüntelenül csavarodó ambient zenéje egyszerre képes a drámai törésekre és a finom átmenetekre is. TCF olyan kortársak mellé sorolható, mint Lorenzo Senni, Ryoji Ikeda vagy Florian Hecker, a karrierje kezdetén járó Arcát pedig egyenesen ő inspirálta.

false

Helm, azaz Luke Younger az ambient és a zaj határterületén alkotva vált ismertté londoni rezidenciáján messze túl is. Tíz év alatt több mint húsz lemeze jelent meg, az elektronikus zene jó néhány aktuális úttörőjét tömörítő PAN kiadót pedig lassan már második otthonának is hívhatjuk. Tavaly megjelent Olympic Mess című albuma szépen megformált zörejek és lebegő rétegek párbeszédére és ütemes ismétlődésére épül: az indusztriál és dubtechno hatásokból születő világ meglepően euforikus élményt nyújt (és közben olyan üdítően meghökkentő című darabokat rejt, mint ez). Helm zenéjének  árnyalatairól talán az is elmond valamit, hogy nemrég az Egyesült Államokban turnézott a dán neopunk kultzenekar, az Iceage társaságában.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.