rés a présen

„Saját jeleneteket vegyít a város szövetébe” - Boross Martin rendező

  • rés a présen
  • 2016. február 26.

Snoblesse

Etikett avagy A tökéletes ember - március 4-én.

rés a présen: Mi az a Stereo Akt?

Boross Martin: A Stereo Akt egy kortárs színházi műhely, alkotócsoport. Produkciós társulatnak is lehet nevezni, hiszen az egyik sajátossága, hogy nincs állandó társulata, az alkotók köre projektenként változik. Persze vannak olyan művészek is, akik állandóan visszatérők, pl. Téri Gáspár, akivel már a harmadik előadást írjuk együtt, Julia Jakubowska színésznő vagy Tóth Szabolcs zenész. Ez egy rugalmas, elég termékeny, társadalmilag érzékeny formáció sok hazai és nemzetközi együttműködéssel, hat előadással és kisebb akciókkal a háta mögött. Sokszor hagyatkozunk a nézői pozícióra, a nézők által vitt „szerepekre”, a velük folytatott párbeszédre. Formailag elég vegyesek az előadások. Vannak színháztermi produkciók (Harminchatok, Felülről az ibolyát, We Hear You, Etikett), vannak helyszínspecifikus vagy köztéri előadásaink (Promenád, Leselkedők), csináltunk már LMBT-flashmobot, és most egy társadalmilag aktív civileknek szóló féléves workshopot indítottunk.

false

 

Fotó: Szécsi István

rap: Etikett című új darabotok melyik típusba sorolható?

BM: Ez is egy interaktív előadás, olyan, mintha terrárium üvegén keresztül figyelnék a nézők a két szereplőt. Utazás, ahol az önvizsgálat, a mások és a magunk általi kóros figyelem, megfelelési kényszer és szorongás alól próbálnak kiszabadulni a szereplők több vagy inkább kevesebb sikerrel. A közönség fejhallgatón keresztül hallja az egész hangmontázst és a mindent tudó pilóta-narrátor (Terhes Sándor) hangját. A nézőtér két, egymással szemben lévő oldalán néha más-más dolgot hallanak az emberek, és ezzel zavarba ejtő szituációkat tudunk teremteni. A tét önmagunk elfogadása, miközben nagyon abszurd, ellentmondásos, mindenki által megélt, de sokszor ki nem tárgyalt életmozzanatokat idézünk fel.

rap: Honnan kerültél a független színház világába?

BM: Színházi dramaturg szakon végeztem. Dramaturgként eddig még sosem dolgoztam, hacsak a saját előadásaimat nem számoljuk. A független lét evidencia volt. Az egyetem utolsó évei alatt dolgoztam az Artus Társulatnál. Ott képzőművészeti felfogású munka zajlott, ahol fontos szerepe van a testnek, a mozdulatnak, a képeknek. Intellektuális és egyben érzéki eredménnyel, ami szinte sohasem történetmesélő. De nagy hatással volt rám Kárpáti Péter színházcsinálói szemlélete is, aki ugyan történetekkel dolgozik, de vegytiszta valóságot kever misztériummal.

rap: Milyen darabok vannak most műsoron tőletek?

BM: Áprilisra felújítjuk a We Hear You – Hallgatlak! című dokufikciós közéleti mesejátékunkat, ami a panaszkodás kultúrájából kiindulva próbálja feltenni a kérdést, hogyan válhatsz a közügyek aktív főszereplőjévé (Trafó, április 22–23.). A tavaszi évadban újra műsorra tűzzük a Harminchatok – Egy álmessiás története című, első sztereós előadásunkat, ami egy elnyomott zsidó közösség történetét meséli el (Mu Színház, május). Ismét lesz – immár 50. alkalommal – az Artusszal közösen létrehozott Promenád – Városi sorsturizmus, egy buszos színházi utazás, ami az utca valóságát szcenírozza, illetve saját jeleneteket vegyít a város szövetébe (június 4–5.). A Felülről az ibolyát című előadásunk, ami a vágyakozás természetével foglalkozik, talán szintén műsorra kerül még késő tavasszal (Trafó). Ezzel egy német turné után most egy kijevi és gyergyószentmiklósi előadás is egyeztetés alatt van. Nyáron Dániában rendezek. Jövő ősszel pedig a Szputnyik Mentőcsónak Egységgel csinálunk egy hajléktalansággal foglalkozó, érzékenyítő színházi társasjátékot.

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?