rés a présen

„Saját jeleneteket vegyít a város szövetébe” - Boross Martin rendező

  • rés a présen
  • 2016. február 26.

Snoblesse

Etikett avagy A tökéletes ember - március 4-én.

rés a présen: Mi az a Stereo Akt?

Boross Martin: A Stereo Akt egy kortárs színházi műhely, alkotócsoport. Produkciós társulatnak is lehet nevezni, hiszen az egyik sajátossága, hogy nincs állandó társulata, az alkotók köre projektenként változik. Persze vannak olyan művészek is, akik állandóan visszatérők, pl. Téri Gáspár, akivel már a harmadik előadást írjuk együtt, Julia Jakubowska színésznő vagy Tóth Szabolcs zenész. Ez egy rugalmas, elég termékeny, társadalmilag érzékeny formáció sok hazai és nemzetközi együttműködéssel, hat előadással és kisebb akciókkal a háta mögött. Sokszor hagyatkozunk a nézői pozícióra, a nézők által vitt „szerepekre”, a velük folytatott párbeszédre. Formailag elég vegyesek az előadások. Vannak színháztermi produkciók (Harminchatok, Felülről az ibolyát, We Hear You, Etikett), vannak helyszínspecifikus vagy köztéri előadásaink (Promenád, Leselkedők), csináltunk már LMBT-flashmobot, és most egy társadalmilag aktív civileknek szóló féléves workshopot indítottunk.

false

 

Fotó: Szécsi István

rap: Etikett című új darabotok melyik típusba sorolható?

BM: Ez is egy interaktív előadás, olyan, mintha terrárium üvegén keresztül figyelnék a nézők a két szereplőt. Utazás, ahol az önvizsgálat, a mások és a magunk általi kóros figyelem, megfelelési kényszer és szorongás alól próbálnak kiszabadulni a szereplők több vagy inkább kevesebb sikerrel. A közönség fejhallgatón keresztül hallja az egész hangmontázst és a mindent tudó pilóta-narrátor (Terhes Sándor) hangját. A nézőtér két, egymással szemben lévő oldalán néha más-más dolgot hallanak az emberek, és ezzel zavarba ejtő szituációkat tudunk teremteni. A tét önmagunk elfogadása, miközben nagyon abszurd, ellentmondásos, mindenki által megélt, de sokszor ki nem tárgyalt életmozzanatokat idézünk fel.

rap: Honnan kerültél a független színház világába?

BM: Színházi dramaturg szakon végeztem. Dramaturgként eddig még sosem dolgoztam, hacsak a saját előadásaimat nem számoljuk. A független lét evidencia volt. Az egyetem utolsó évei alatt dolgoztam az Artus Társulatnál. Ott képzőművészeti felfogású munka zajlott, ahol fontos szerepe van a testnek, a mozdulatnak, a képeknek. Intellektuális és egyben érzéki eredménnyel, ami szinte sohasem történetmesélő. De nagy hatással volt rám Kárpáti Péter színházcsinálói szemlélete is, aki ugyan történetekkel dolgozik, de vegytiszta valóságot kever misztériummal.

rap: Milyen darabok vannak most műsoron tőletek?

BM: Áprilisra felújítjuk a We Hear You – Hallgatlak! című dokufikciós közéleti mesejátékunkat, ami a panaszkodás kultúrájából kiindulva próbálja feltenni a kérdést, hogyan válhatsz a közügyek aktív főszereplőjévé (Trafó, április 22–23.). A tavaszi évadban újra műsorra tűzzük a Harminchatok – Egy álmessiás története című, első sztereós előadásunkat, ami egy elnyomott zsidó közösség történetét meséli el (Mu Színház, május). Ismét lesz – immár 50. alkalommal – az Artusszal közösen létrehozott Promenád – Városi sorsturizmus, egy buszos színházi utazás, ami az utca valóságát szcenírozza, illetve saját jeleneteket vegyít a város szövetébe (június 4–5.). A Felülről az ibolyát című előadásunk, ami a vágyakozás természetével foglalkozik, talán szintén műsorra kerül még késő tavasszal (Trafó). Ezzel egy német turné után most egy kijevi és gyergyószentmiklósi előadás is egyeztetés alatt van. Nyáron Dániában rendezek. Jövő ősszel pedig a Szputnyik Mentőcsónak Egységgel csinálunk egy hajléktalansággal foglalkozó, érzékenyítő színházi társasjátékot.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.