Nemrég – második verseskötete megjelenése kapcsán – megkérdeztük Akkezdet Phiai egyik felét, Závada Pétert:
Magyar Narancs: Egyre több műfajban alkotsz. A rap, a slam, a vers és a színházi szövegek alakulása egyetlen folyamat része, vagy ezek párhuzamos, független világok?
Závada Péter: Azt remélem, hogy ezek stilárisan egy irányba fognak gravitálni. Már most is azt látom, hogy a rap és a vers közeledett egymáshoz. A színpadi szövegeim eddig erősen alkalmazott munkák voltak, és nagyon különbözőek. A dalszövegeknél például sokkal jobban hagyatkozom a nyelvi játékokra, a Hair dalait például nem tudtam volna lefordítani a rapben szerzett rutinom nélkül. A poétikusabb szövegeknél viszont a versek nyelvét veszem elő, és ezt szeretném használni abban a drámában is, amit most tervezek.
| ||
MN: De miért kéne arra törekedni, hogy ezek a merőben más célra készült szövegek hasonlítsanak egymásra? Nem pont azt jelenti a profizmus, hogy reggel odakensz egy vicces dalszöveget, délután pedig csiszolgatod a hermetikus verseidet?
ZP: Elvi szinten nincs ezzel bajom, és van, akinek ez jól áll, például Tandorinak, de ami engem illet, ez a fajta profizmus vagy az odakenés mint attitűd eléggé távol áll tőlem.
MN: Az Akkezdet Phiai új lemezzel készül, igaz? Az milyen lesz?
ZP: Egyelőre annyit mondok, hogy nagyon szeretném, ha lenne, és van is már egy félalbumnyi szövegem.
A teljes interjú itt olvasható, Akkezdet Phiai pedig Győrben, a Rómer Házban szedi szét a házat.
