Dalok a Kispipából

  • 2015. október 22.

Snoblesse

Seress Rezső élt, él és élni fog.
false

"Seress Rezső 1899-ben született. Spitzerről magyarosította a nevét, de ez még nem jelentett garanciát az érvényesülésre. Kis időt a tanulmányainak szentelt, majd a cirkuszos hivatást választotta, miután egy plakáton felfedezte Rökk Hédit, a népszerű légtornásznőt. Hogy ebből a szerelemből mire futotta, nem tudni - a trapéz azonban elhárította Seress közeledését: igen nagy szerencse, hogy túlélte a zuhanást. Ezután színinövendéknek iratkozott be Rákosi Szidi tanodájába, ahonnan a vurstliba vezetett az útja. Ott kezdett, akkor kezdett dalokat írni - s azokat két ujjal lepötyögni egy meggyötört zongorán, hiszen zongorázni vagy kottát írni nem tanult senkitől úgy igazán. Előbb a Még egy éjszaka című dala futott be, 1925-ben tizenhatezret adtak el a kottájából. Aztán jött a többi: Szeressük egymást, gyerekek; Engem még nem szeretett senki; Mindenki asszonya lett; Én úgy szeretek részeg lenni. No és 1933-ban a Szomorú vasárnap."

Marton László Távolodó Seress Rezsőről írt cikke itt olvasható teljes terjedelmében,  Fesztbaum Béla Seress-estje pedig az Óbudai Társaskörben kerül előadásra a Kék Duna Koncert-Szalonzenekar közreműködésével.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.