| ||
Az isteni Audrey Hepburn épp szabadulni kívánt az őzikeszemű ártatlan szépségek skatulyájától, ahová az olyan filmek juttatták, mint a Római vakáció és a Sabrina, és ezért nagyon is kapóra jött az isteni Audreynak Truman Capote kisregényének filmváltozata, melynek őzikeszemű hősnője minden, csak nem ártatlan. Vagy hát nem úgy ártatlan. És a többi, ahogy mondani szokás, történelem: Blake Edwards értette a módját, hogyan kell habkönnyű komédiát gyártani, s bár ma már nem píszí a japán szomszédot nem japán amerikaival játszatni, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Holly Golightly Hepburnnek, Edwardsnak, Capote-nak, valamint a zeneszerző Henry Mancininek és a ruhatervező Hubert de Givenchynek hála: örök. Ahogy azt igen szellemesen a Süddeutsche Zeitung korabeli kritikusa megjegyezte: „Audrey Hepburn a legvarázslatosabb szereposztásbeli tévedés, ami csak elképzelhető”.
