Lars von Trier-hétvége#01

  • 2012. április 11.

Snoblesse

Lars von Trier filmje, Björk dalszövegírója és svéd elektropop a Vörösmarty moziban.


A Cannes-i Filmfesztiválról való kiátkozása óta mindenkinek ugyanaz jut eszébe Lars von Trierről (interjúnk vele itt), de a dán filmrendező nem tavaly kezdte a provokálást. A Táncos a sötétben főszereplője, Björk is sokat mesélhetne Trier sötét oldaláról, s talán Björk dalszövegírójának, az ugyancsak izlandi Sjón Sigurdssonnak is lesz egy-két szava a mesterről, elvégre ő írta a film Oscar-díjra jelölt betétdalát, az I've Seen It All-t. 19.00 órától Bárdos Deák Ágnes beszélget a költőként és prózaíróként is tevékeny művésszel, akinek nemrég jelent meg magyarul Macskaróka című kisregénye. A beszélgetést a Táncos a sötétben vetítése követi, a biztosan beálló gyászos hangulatot pedig jóféle elektropop oldja a vetítés után. Fellép a magyar Björknek is titulált ANEZ.








Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.