Lars von Trier-hétvége#01

  • 2012. április 11.

Snoblesse

Lars von Trier filmje, Björk dalszövegírója és svéd elektropop a Vörösmarty moziban.


A Cannes-i Filmfesztiválról való kiátkozása óta mindenkinek ugyanaz jut eszébe Lars von Trierről (interjúnk vele itt), de a dán filmrendező nem tavaly kezdte a provokálást. A Táncos a sötétben főszereplője, Björk is sokat mesélhetne Trier sötét oldaláról, s talán Björk dalszövegírójának, az ugyancsak izlandi Sjón Sigurdssonnak is lesz egy-két szava a mesterről, elvégre ő írta a film Oscar-díjra jelölt betétdalát, az I've Seen It All-t. 19.00 órától Bárdos Deák Ágnes beszélget a költőként és prózaíróként is tevékeny művésszel, akinek nemrég jelent meg magyarul Macskaróka című kisregénye. A beszélgetést a Táncos a sötétben vetítése követi, a biztosan beálló gyászos hangulatot pedig jóféle elektropop oldja a vetítés után. Fellép a magyar Björknek is titulált ANEZ.








Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.