Az ellopott Csontváry

  • 2012. június 14.

Snoblesse

Az elveszettnek hitt festmény megkerül, majd megint elvész, majd megint megkerül: kiállítják a nagyközönség elé eddig soha nem került Csontváryt.


Csontváry megfesti, hosszú évtizedekig magánkézben lappang, elveszettnek hiszik, előkerül, árverésre bocsátják, rekordáron elkel, ellopják, befalazzák, egy szekrény mögött megtalálják, kiállítják – röviden így foglalható össze  Csontváry Kosztka Tivadar Szerelmesek találkozása (Randevú) című festményének élettörténete. Az 1902 körül készült (2006-ban pedig rekordáron, 230 millió forintért elárverezett) kép, melyet eddig Csontváryn, a régi és új tulajdonosokon, néhány művészettörténészen, valamint a képrablókon és a rendőrökön kívül nem sokan láthattak, végre a nagyközönség elé kerül. Június 16-tól szeptember végéig lehet a csodájára járni a pécsi Csontváry Múzeumban.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.