Szupermaratoni Vírus Est

  • 2012. június 14.

Snoblesse

Gondolat, ébresztő! Dollármilliókat fialó mobilalkalmazások, pszichedelikus élmények, szexuális perverziók – 10 provokatív előadás az Akvárium teraszán.


Le a dogmatikus gondolkodással! A Vírus Klub kéthetes rendszerességgel jelentkező előadásain hagyományosan 4-4 előadó provokálja a közönséget 20 percben, saját szakterülete hol meglepő, hol mulatságos, hol kényelmetlen, hol elhallgatott igazságaival. A 10. Vírus Est semmiben sem lesz elnézőbb a dogmákkal szemben, mint az ezt megelőző kilenc, csupán kiterjedéseit tekintve lesz más, mint a többi. Szupermaratoni est lesz ugyanis a mai, tíz előadó melegít már, hogy áttörjék a dogmatikus gondolkodás és/vagy az érdektelenség falát. Sok szó esik majd a hipnózis komolyanvételéről, a dollármilliókat fialó mobilalkalmazásokról, a testmódosításról, a bűvészetről, a pankrációról mint félreértett mozgásművészetről, a pszichedelikus élményekről és a szexuális perverziókról. Talán csak a beatbox hiányzik a témák közül, de az se sokáig, a 10. előadás ugyanis a szájhősséggel foglalkozik.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.