„Belenézni egy ismeretlen kamasz szemébe” - Tallér Edina író

  • rés a présen
  • 2015. június 26.

Snoblesse

Egy perccel tovább - július 29-én a Rakétabázison.

rés a présen: Milyen belső vagy külső megrendelés kell a színdarabíráshoz?

Tallér Edina: Rendszeresen vállalok megrendelésre darabokat. Megkeres a rendező, hogy ezek és ezek a színészei, ez és ez lenne a probléma, találjak ki hozzá egy történetet és írjam meg. Így született például a Mese, sétához című ifjúsági darab, melynek ihletője egy kerekes székes kislány és az ő elképzelt világa. Volt, hogy iskolai színtéren megvalósuló pedagógiai-pszichológiai módszer kidolgozásában vettem részt, a mozgás, önkéntesség, befogadás hívószavakra kellett írnom drámát diákoknak, de írtam felkérésre nagyszínpados musicalt is. A drámaírás legalább annyira része az életemnek, mint a próza. Időszakok vannak, hol ez, hol az érdekel jobban, hol a színház, hol az irodalom talál meg.

rap: Hol láthatjuk a darabokat?

TE: Ami most aktuális, és a legnagyobb öröm, hogy az Egy perccel tovább című drámám Gerner Csaba rendezésében, Kondákor Zsófi és Jászberényi Gábor előadásában elnyerte az I. Vallai Péter Kortárs Előadó-művészeti Fesztivál fődíját. Rendszeresen látható a darab az RS9 Színházban és a fesztiválszezonban, idén nyáron ott lesz Zsámbékon is. Terveim szerint, a jövő évad elején egy új darabom bemutatójára is sor kerül. Ezen épp most dolgozom.

false

 

Fotó: Várai Mihály

rap: Az ifjúsági irodalomban is jól nyomod.

TE: A Most akkor járunk? című regényem tavaly nyáron jelent meg a Tilos az Á gondozásában, a Pagony Kiadónál. Azt hittem akkor még, hogy „csak” egy üdítő kirándulás lesz a munkáim sorában, két felnőttregény után egy ifjúsági, de úgy hozta a sors, hogy ennek a történetnek épp most írom a folytatását, és ha minden jól megy, még idén megjelenik. Én is megjelenek, ha hívnak. Szinte mindenhová elmegyek, általában minden meghívásnak eleget szoktam tenni. Fontos találkozni személyesen is az olvasókkal. Sok e-mailt és üzenetet is kapok, ami nagyon jólesik, de belenézni egy ismeretlen kamasz szemébe, és úgy ígérni meg, hogy megírom a folytatást, annak nagyon nagy súlya van.

rap: Megélnek az irodalmi rendezvények a fesztiválsátrak árnyékában?

TE: Persze! Egy csomó irodalmi rendezvény, tábor, fesztivál van, ahol jelen van az irodalom. Nyáron nemhogy megállna az irodalmi élet, hanem épp hogy felpezsdül. A magam részéről idén nem itthon, Magyarországon keresem és találom meg az ilyen jellegű rendezvényeket, hanem New Yorkban. Közel egy hónapig leszek kinn, tervben van több magyar társulat és irodalmi csoport meglátogatása is, úgyhogy, remélem, ez a nagy találkozások nyara lesz. Viszont idén is lesz Irodalmi sátor a VOLT-on. Bár én már nem veszek részt a szervezői-rendezői munkában, a sátrasoktól annyit megtudtam: idén is lesz és király lesz! A mottó: Fesztiválban oldódó.

rap: Milyen egyéb terveid vannak a nyárra?

TE: Be kell fejeznem az ifjúsági regényem, ez most a mindennapi teendő. Közben, mivel már nagyon hiányzik – kis túlzással: elvonási tüneteim vannak –, dolgozom egy felnőttprózaköteten is.

rap: Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy relax?

TE: Frankie goes to Hollywood: Relax don’t do it.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.