„A zenészek nem szórakoznak” - Wahorn András képzőművész

  • rés a présen
  • 2015. június 26.

Snoblesse

Wahorn Airport a VeszprémFeszten július 18-án.

rés a présen: Milyen új formációkban zenélsz?

Wahorn András: Négy együttesem is van: a Drámai Látkép, a Noise Flowers, a Tapasztalt Ecsetek és a Wahorn Airport. Utóbbi régi és fiatal zenészekből áll, rajtam kívül, mert én nem vagyok zenész. A Tapasztalt Ecsetek meg festőművészekből, akik úgy zenélnek, mintha festenének. Mind a négy zenekar lényege, hogy a zenészek nem szórakoznak, hanem figyelnek, és minden pillanatban kénytelenek megváltoztatni az elképzeléseiket.

rap: És mindezek hol bukkannak fel a nyári fesztiválokon?

WA: A Wahorn Airport fellép Veszprémben a VeszprémFeszten július 18-án. A program címe: Ex – A. E. Bizottság a Palotában. Délután 4-től ef. Zámbó-, feLugossy- és Wahorn-kiállítás lesz, 5-től meg feLugossy Laca vadonatúj kísérleti filmje, mert az idős mester még mindig kísérletezik. 6-tól ef. Zámbó HDB akusztik, régi és új számok, és 7-kor kezdődik a nagyszerű Wahorn Airport.

rap: Ez akkor egy Bizottság-összeborulás?

WA: Azt képzelték a veszprémiek, hogy majd összeállunk, pedig mi már nem nagyon bírjuk egymást. Bizottság-koncert nem lesz, mert az az idővel enyészett el. Az van, hogy a három művész, akik 15 évig csak együtt állítottak ki és performáltak, most 30 év után me­gint együtt állít ki, amiből különféle tanulságokat is levonhatunk, de nem muszáj.

false

 

Fotó: Marjai Judit

rap: De ezzel nem ér véget a nyár…

WA: A VOLT-on mint festő bácsi szerepelek. A szervezőknek van egyfajta romantikus elképzelésük arról, hogy a festészet fontos dolog, és valóban elég szürreális, hogy ott az őrület közepén idősebb és fiatalabb festőművészek műveket állítanak elő. De ez még mind semmi, mert a Szigeten harmadik alkalommal épül fel a Wahorn Love Nest, amit eredetileg egy köztéri művészeti pályázatra terveztem, de aztán arra gondoltam, hogy fontosabb a művészetnél a szex, és olyan tárgyat akartam csinálni, amiben a Sziget forgatagában a megfáradt fiatalok összebújhatnak, találkozhatnak egy kis intim fészekben. Fiam, Wahorn Róbert építi fel az idén még nagyobb méretű komplexumot, melynek elnevezése Bridge of Love. Azért angol az elnevezés, mert ott nem magyar fiatalok vannak többségben.

rap: Ez lesz a legdurvább?

WA: Július 11-én egy egri traktoros fesztiválon leszek. Még izgulok, hogy a traktorosokat be tudom-e tanítani, mert traktorokra írok egy szimfóniát. Egyben a Traktoros Szépségverseny zsűrijében is részt veszek.

rap: Mi a kapcsolódásod a mezőgazdasághoz?

WA: Budapesten nőttem fel, a Soroksári út 36.-ban. Amikor Marcaliban tüzér voltam és beástak a földbe, akkor éreztem meg először a föld szagát, majd később a műszaki továbbképző irodában még közelebbi kapcsolatok teremtődtek, és rá 35 évre Mezőszemerére költöztem, ahol alig vártam, hogy áshassak egy gödröt, és belefetrengjek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.