Bihari a Katonában

  • 2017. február 13.

Snoblesse

Dráma Tar Sándor drámájáról.

Tompa Andrea kritikája így kezdődik:

„A zsarolás tárgya tehát az lett, hogy homoszexuális vagyok” – mondta a beszervezéséről egy interjúban Tar Sándor (lásd: „Ebből nem lehet kijönni”, Magyar Narancs, 2002. január 24.), aki egykor Hajdú néven jelentett írótársairól.

false

 

Fotó: Dömölky Dániel

Ez 1999-ben nyilvánosságra került, ám Tar ezek után is csak annyit mondott el, hogy ezzel zsarolták, a személyes okról többet nem beszélt. A Bihari című drámában azonban egyenes beszéd folyik, már nincsenek köntörfalazások, sem problematizált beszédmód: 1973-ban vagyunk az NDK-ban, Sándort, a magyar vendégmunkást András nevű barátjával együtt látjuk légyottjuk után, félmeztelenül. Ménes Attila drámája hagyományos, törté­net­alapú darab, amelyben a színészeknek azonosulniuk kell szereplőikkel, Tar Sándor nem túl távoli vagy absztrakt alakjával, beszervezőkkel, rendőrökkel, a rendszer embereivel.

Az előadás számos sebe ellenére izgalmas, valódi vállalás. A színházi feladat, amit író és rendező maga elé állít, nagyjából a lehetetlent ostromolja, az előadásra ugyanis rögtön rázuhan egy halom kérdés. Az egyre feldolgozhatatlanabb ügynökkérdés, a Tar Sándor ügynökmúltja körüli intenzív, morális ítéleteket felszínre hívó heves vita tanulságai, Tar saját megnyilatkozásainak nyelve és nem utolsósorban a színházi nyelv, azaz az ábrázolhatóság kérdése. (Különös párhuzamok kínálják magukat: egy évadon belül ez a második Tarral kapcsolatos előadás – a Forte Társulat A te országod című munkája után –, Máté Gábor pedig szintén egy évadon belül viszi színre két öngyilkos kortárs magyar író történetét.)

A teljes írás itt olvasható, a Bihari című előadás a Sufniban látható.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.