Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Börcsök, a makrancos

  • 2017. március 1.

Snoblesse

Börcsök Enikő Makrancos Kata Gothár rendezésében.

magyarnarancs.hu: Meglepődtél, hogy Gothár Péter rád osztotta a címszerepet a Makrancos Katában?

Börcsök Enikő: Nem. Az lepett meg, hogy Nagy Ervinre osztották Petruchiót.

magyarnarancs.hu: A korkülönbség miatt?

BE: Igen. De végül jól összecsiszolódtunk Ervinnel – egy pillanat alatt elfeledtette velem, hogy idősebb vagyok, mint ő. Viszont a Makrancos Katáról más élményem volt: úgy élt az emlékeimben, hogy ez egy jobb és nagyobb szerep. Nem Katáról szól, hanem Petruchio ámokfutásáról.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: Ez a felismerés a drámáról szól, vagy a Vígszínház előadásáról?

BE: A Vígszínház előadásáról. Én nem így szerettem volna.

magyarnarancs.hu: Milyen így ezt a szerepet játszani?

BE: Végrehajtom, amit kér a rendező, de nem értek egyet vele. De mivel színész vagyok, az a dolgom, hogy a lehető legjobb tudásom szerint azt képviseljem, amit a rendező kér. Fájdalmas dolog nekem ezt játszani. Nem szeretem, hogy úgy mondjam.

magyarnarancs.hu: Mit tehet ilyenkor egy színész?

BE: Vannak kis lehetőségek, hogy az ember saját magát, a saját gondolatait is belecsempéssze egy előadásba, de erre nem sok mód van. Ha nem értek egyet a rendezővel, azért sokat szoktam beszélgetni, vitatkozni vele, és mindig van valamiféle kompromisszum, amitől megtalálom a szerepben az örömömet.

A teljes interjú itt olvasható, Börcsök Enikő makrancoskodása pedig a Vígben tekinthető meg ma este.

Előző cikk a rovatban Diggerdrájver Diggerdrájver
Következő cikk a rovatban Óz, a csodák csodája Óz, a csodák csodája

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

Visszhang

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

Visszhang

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

Visszhang

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Visszhang

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

Visszhang

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

Visszhang

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Visszhang

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.