Óz, a csodák csodája

  • 2017. március 1.

Snoblesse

Dorothy, Toto, Bádogember és a többiek.
false

Így kezdte kritikusunk: „Gyerekdarab, zenés darab, s hozzá ráadásul egy örökzöld filmklasszikusból adaptálva: az Ózra mindig lesz közönség, igazán megéri hát időről időre elővenni. A Vígszínház épp ezt teszi, hiszen az 1991-től futó hosszú és oly sikeres széria nyomában most újra bemutatta a sárgaköves út, a Smaragdváros meg a rubinpiros cipő meséjét, ezúttal Marton László rendezésében.”

És imigyen zárta sorait: „Tahi Tóth László megható esettsége, Lukács Sándor öreglegényes bája és Hegyi Barbara tündérmosolyú unalma mellett okvetlenül feltűnt még Kentaur impozáns és lejtős forgójával a Kansasra lecsapó tornádót is megidéző színpadképe. S persze feltűntek a bábok és a bábosok is (bábrendező: Ellinger Edina, bábtervező: Hoffer Károly), akik már most tökéletesen kitöltik a maguk helyét és szerepét az előadásban, a gyermek- és felnőttközönség közös örömére. Ahogyan tökéletesen ura már a maga szerepének az az eleven kiskutya is, amelyik Totóként bújik meg a kosárban, és fut keresztül a színpadon egy őstehetség természetességével.”

A teljes kritika itt olvasható, Dorothy és barátai pedig a Vígszínházban kelnek életre.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.