Brando meztelen

  • 2014. február 4.

Snoblesse

A szajré című filmet nyomják a Harcosok Filmklubjában.
false

Marlon Brando értette a módját, hogyan lehet megőrjíteni a rendezőket. Utolsó filmjének forgatásán Frank Oz, a Muppet-bábosból (és Yoda mozgatójából) lett direktor életét keserítette meg, és nem csak azzal, hogy semmibe vette a könnyű forgatásokhoz és könnyű műfajokhoz szokott rendező instrukcióit, s legfeljebb színésztársaira, Robert De Niróra és Edward Nortonra hallgatott. Merthogy ez volt az a film, melyben végre együtt szerepelt Vito Corleone idős- és fiatalkori megformálója, azaz Brando és De Niro – a várakozások az Emipre State Building magasságával vetekedtek. Brando viselkedése pedig Hollywood legnagyobb primadonnáiéval vetekedett: a híresen korpulens színészkirály kikötötte, hogy csakis válltól felfelé filmezhetik, s hogy nyomatékot adjon kérésének, deréktől lefelé nem  is viselt semmit a forgatáson. Hagyományt szerencsére nem teremtett, A szajré pedig – dacára Oz vígjáték-rendezői múltjának – igen kellemes heist-movie lett.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.