Brian Jonestown Massacre

  • 2016. augusztus 31.

Snoblesse

Sajnálja, hogy kihagyta a Rolling Stonest 1966-ban? Hát ez most pont olyan lesz!
false

 

Izgalmas zenés dokumentumfilmekből mára már szerencsére Dunát lehetne rekeszteni, de még ma is Ondi Timoner Dig! című, egykor nálunk is bemutatott remekműve magasodik leginkább a többi fölé, melyben két baráti zenekar, a Brian Jonestown Massacre és a Dandy Warhols párhuzamos karrierjét követte a rendező nagyon hosszú éveken át. Az emberi életről oly sokat eláruló sztori lényege röviden annyi, hogy míg a felvizezett másolatot gyártó Warhols rendesen befutott, addig a BJM, amelyben pedig Anton Newcombe képében egy igazi bolond zseni játszik, lényegében semmire nem vitte, pontosabban megmaradt a mai napig az apróbb klubok szintjén.

De nekünk ez csak jó, hiszen így most, a zenekar első budapesti fellépésén úgyszólván testközelből figyelhetjük majd, hogyan teremti újjá a maga varázslatosan pszichedelikus módján Newcombe a 60-as évek brit gitárzenekarainak (főleg a Stones és a Kinks) markáns hangzásvilágát. Végre egy zenész, aki tényleg kizárólag a saját mániáit üldözi, és közben lépten-nyomon csodálatos örvényekbe keveredik! Erre a koncertre alighanem még hosszú évek múlva is boldogan emlékezni fogunk, miközben hol van már a Dandy Warhols bénácska reklámzenéje...

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.