Brian Jonestown Massacre

  • 2016. augusztus 31.

Snoblesse

Sajnálja, hogy kihagyta a Rolling Stonest 1966-ban? Hát ez most pont olyan lesz!
false

 

Izgalmas zenés dokumentumfilmekből mára már szerencsére Dunát lehetne rekeszteni, de még ma is Ondi Timoner Dig! című, egykor nálunk is bemutatott remekműve magasodik leginkább a többi fölé, melyben két baráti zenekar, a Brian Jonestown Massacre és a Dandy Warhols párhuzamos karrierjét követte a rendező nagyon hosszú éveken át. Az emberi életről oly sokat eláruló sztori lényege röviden annyi, hogy míg a felvizezett másolatot gyártó Warhols rendesen befutott, addig a BJM, amelyben pedig Anton Newcombe képében egy igazi bolond zseni játszik, lényegében semmire nem vitte, pontosabban megmaradt a mai napig az apróbb klubok szintjén.

De nekünk ez csak jó, hiszen így most, a zenekar első budapesti fellépésén úgyszólván testközelből figyelhetjük majd, hogyan teremti újjá a maga varázslatosan pszichedelikus módján Newcombe a 60-as évek brit gitárzenekarainak (főleg a Stones és a Kinks) markáns hangzásvilágát. Végre egy zenész, aki tényleg kizárólag a saját mániáit üldözi, és közben lépten-nyomon csodálatos örvényekbe keveredik! Erre a koncertre alighanem még hosszú évek múlva is boldogan emlékezni fogunk, miközben hol van már a Dandy Warhols bénácska reklámzenéje...

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.