Brit–magyar Jazz Fesztivál

  • 2012. október 10.

Snoblesse

Brit jazzisták foglalják el Újlipótvárost. Háromnapos fesztivál a Budapest Jazz Clubban.
Louise Clare Marshall


Louise Clare Marshall

Az új helyszínre (az Odeon mozi hűlt helyére) költözött Budapest Jazz Clubba költözik, ha csak három napra is, London egyik legmenőbb dzsesszklubja, a 606. Tavaly novemberben a britek látták vendégül a magyar jazz jeleseit, ezúttal a briteken a sor, hogy viszonozzák a látogatást. A látogatók közt lesz Damon Brown, a London–Párizs–Barcelona-tengely egyik legnépszerűbb trombitása, aki Balázs József, Lakatos „Pecek” Krisztián és Balázs Elemér társaságában lép fel Budapesten. Mark Cherrie nem egyedül érkezik a Hollán Ernő utcába, hanem egy steel drum (esetleg: steel pan) társaságában teszi tiszteletét – Újlipótvárosban nagy valószínűséggel még sosem fordult meg ilyen hangszer, melyen a művész jazzszólókat produkál, nem középiskolás fokon. Trinidad nemzeti hangszerének megszólaltatóját Oláh „Tzumo” Árpád, Egri János és Dés András kíséri. Ugyancsak a brit különítmény tagjai között köszönthetjük David O'Higgins szaxofonost, Louise Clare Marshall énekesnőt, Chris Garrick jazzhegedűst, Gerard Presencer trombitást és Liane Carroll énekesnő-zongoristát.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.