Ai Weiwei az Átrium Film-Színházban

  • 2012. október 11.

Snoblesse

A renitens kínai képzőművésszel nyit a belbudai kulturális befogadótér.


Kínában nem szeretik a kritikus művészeket, Magyarországon meg a sok művészmozit – ezt még annak kapcsán írtuk, hogy a magyarhangya brigádja a Never Sorry című, Ai Weiweiről szóló dokumentumfilmmel (kritikánk itt) búcsúztatta az épp bezárni készülő Odeon mozit. És talán éppúgy stílusos, hogy ugyanezzel a filmmel nyitja meg mozis tevékenységét az egykori Átrium moziból kulturális befogadótérré alakított Átrium Film-Színház, amely a mozis programokon kívül színházi előadásokat, kortárs táncot, gyerekprogramokat, komoly- és könnyűzenét, valamint kávéházi hangulatot is kínál majd. A kínai kormányt szorgosan kritizáló képzőművészről szóló film vetítése előtt beköszön (online) a film rendezője, Alison Klayman, majd György Péter és Petrányi Zsolt következnek a maguk bevezetőjével. És utánuk jön Ai Weiwei, és vele a hatalomnak bemutató, fenntartott középső ujj.

 

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.