Budapesti Wagner-napok: Tannhäuser

  • 2012. május 24.

Snoblesse

Wagner-művek kezdőknek és haladóknak.


A nibelung gyűrűje tetralógia előadása immár jól bevált, mi több, nemzetközileg is jól csengő attrakciója a Budapesti Wagner-napoknak. A hetedik alkalommal megrendezendő Wagner-dzsembori idén az eddig renitensként hiányzó Tannhäuser előadásával bővül. A háromfelvonásos opera ősbemutatójára 1845. október 19-én került sor a drezdai Hoftheaterben – Magyarországra 26 év késéssel futott be, akkor viszont a Nemzeti Színházban mutatták be. A 2012-es előadás Tannhäusere Robert Dean Smith, aki a Bayreuthi Ünnepi Játékokon debütált A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walthereként. Hermannt Bretz Gábor alakítja, aki volt már Kékszakállú herceg a Scalában és Don Giovanni Sydneyben. Vezényel: Fischer Ádám. Rendező: Matthias Oldag.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.