Bujdosó János & Darvas Kristóf

  • 2016. augusztus 16.

Snoblesse

A Gólyában játszanak.

Nemrégiben megkérdeztük Bujdosó Jánostól, hogy mit gondol, hol a helye a hazai zenei életben?

Bujdosó János: Nem igazán szoktam azon gondolkodni, hol a helyem a zenei életben, de ha muszáj valamit mondanom, akkor ez a hely valahol a fáskamrában van. Inkább – ahogy mondani szokás – előre tekintek, saját projekteken, ötleteken agyalok egyfajta önfoglalkoztatásként, de azért mindezek mellett szerencsére másoknak is kell zenéket szállítanom, alkalmazott zenélésben is vagyok tehát sokszor. Ami a leggyakrabban visszatérő motívum volt az egész eddigi pályámon, az a definíciós kényszer, hogy én tulajdonképpen milyen zenét is csinálok. Négy szónál rövidebb stílmeghatározást még soha nem találtam, egészen eddig a pontig. A Bujdosó Trióról mondjuk azt, hogy bizánci szörf dzsesszt játszik. Ez három szó.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

rap: Szerinted milyen ma a magyar könnyűzene, például ahhoz képest, amikor kezdted?

BJ: Amikor mi kezdtük, a kutyaütés volt a zenei élet szereplőinek legjellegzetesebb tevékenysége, amiből én is kivettem a részem a 90-es években jócskán. Ma már nagyon sok ügyes kezű fiatal zenész van, de mintha nem lenne elég tartalom, ötlet, mindenki a tutira megy. Elvileg lázadó korukban lévő fiatal emberek játszanak teljesen konformista, sima zenét, technikailag amúgy magas színvonalon. Persze, azért van egy-két jó punkzenekar. A 90-es években az önmegvalósítás volt az elsődleges, ma a megjelenés a Petőfi rádióban, ha sarkíthatok kicsit.

Aki többre kíváncsi, a teljes interjút itt találja. Aki pedig még többre, az Bujdosó Jánost és Darvas Kristófot a Gólyában találja.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.