„Most a sűrűsödés időszaka van” – Paizs Miklós, Sickratman

  • rés a présen
  • 2016.08.16 11:00

Snoblesse

Sickratman a Kobuci kertben.

rés a présen: Mi inspirált először arra, hogy színpadra lépj?

Paizs Miklós: Először a kényszer a zenei tagozatos általános suli osztályhangversenyén. Betegesen rettegve, képtelen állapotban álltam a színpadra, aztán vagy kétszáz ember nézte végig, ahogy gyakorlatilag nem szólal meg a kezemben a hangszer. Feldolgoztam, de a színpadhoz való viszonyomat ez az élmény alapozza meg. Sokkal később a Buddhista Főiskola házi zenekarába kéredzkedtem be (Laár András köre volt, Tantra Magyarnak hívták). Fölléptünk pár kis klubban, aztán jött a Korai Öröm, egyben a jelentős méretű közönség.

rap: Milyen forrásokból merítettél eddig?

PM: Nem nagyon szeretek meríteni, úgyhogy egy-egy előadótól max. egy számot játszunk (átírva). Ezek a Kex, Adele meg Kauko Röyhkä. De mivel kész zenére dolgozok, így végül is nekem Titusz és Szántó Faszi a fő inspirációim. Néha egy-egy szövegmagot is kapok, és akkor még a szöveg is onnan fakad. Nehéz lenne kiemelni hatásokat, inkább fölsorolok pár vidéket-csoportot: Mali, Etiópia, Zimbabwe, Algéria, Kaukázus, Tuva, Gyimes, Moldva, kurdok, albánok, szúfi zenék, törzsi zenék stb., de rengeteg mai zene és klasszikus zene is. Nagyjából minden szembejövő hatást ajánlatként értelmezek, csak a legtöbb elbukik a befogadási kísérlet, egyben vizsgálat során.

false

 

Fotó: Gyarmathy Ákos (Zenei Hálózatok)

rap: Most, hogy jubileumot ünnepelsz (Paizs Miklóssal 50. születésnapja előtt beszélgettünk – a szerk.), milyen korszakokra osztanád az előadói pályádat? Melyik volt a legsikeresebb?

PM: Előadói művészetem fúvószenekari és énekkari keretek közt, a kotta bűvöletében kezdődött. Ez átcsapott egy teljes kísérleti zenei formátlanságba, ami belefolyt a Korai Öröm akkoriban szintén eléggé formátlan világába. Aztán megértettem a groove és a zenei téma jelentőségét, és kezdtem ilyen irányba mozdulni a többiekkel. Később a Bëlgával elkezdődött egy szöveggel baszkodós korszakom, ami a Sickratman komolyabbnak szánt világában folytatódott, majd ebből jött a Don Giovanni operalibrettó, aztán maga a mű a saját előadásomban. Megjelent Odüsszeiász címmel egy könyvem is. Eközben a Korai lassan egyszerűsödött, nincs már varázslás, a Sickratman is jobbadán trióban (cselló, perka) lép fel, illetve egy komplett operatársulat helyett egyedül játszok el egy komplett operát, tehát mondhatni, most a sűrűsödés időszaka van. Ha a siker a nézőszám, akkor a Korai a legsikeresebb, ha eladott lemez vagy ismertség, akkor a Bëlga, ha művészi magasságok, akkor a Don Giovanni ujjbáboperánk a csúcs. De az is egy siker, hogy dolgozhattam Cserepes Károllyal, akit nagyon sokra tartok.

rap: Tervezel valami új projektet?

PM: Sickratman-koncertet és -felvételt vonósnégyes-kísérettel. Déry G. A. úr X-benjét átdolgozni hangjátékká vagy színdarabbá. Életmódszerű operalibrettó-írást, de ez inkább csak álom.

rap: Most éppen milyen dalban mondanád el ennek az országnak a szíved üzenetét?

PM: Már semmilyenben. Nem érdekel már olyan, hogy száz emberrel foglalkozom, akiket megértek. És mivel most épp nincs konkrét üzenetem, ezek majd szépen kivárják, amíg lesz.

Neked ajánljuk