Cinefest-zárás: Nebraska

  • 2013. szeptember 11.

Snoblesse

Elégikus road movie-val zár a miskolci fesztivál.
false

Cannes-ból jön a Cinefest zárófilmje, egy lírai, fekete-fehér road-movie a road-movie-k amerikai mesterétől, Alexander Payne-től. A Schmidt története és a Kerülőutak (meg persze az Utódok) rendezője eredetileg Gene Hackmanre akarta osztani a jelentős nyereményben reménykedő, s ebbéli reményében Amerikát átszelő idős alkesz szerepét, de fájdalom, Hackman nyugdíjba ment, ahonnét nem szándékozott visszatérni. Robert De Nirótól Robert Forsteren át Robert Duvallig Hollywood minden öregecske Robertje számításba került a szereppel kapcsolatban, mely végül egy igazán cool nem Robertre, Bruce Dernre szállt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.